27. Egy jobb megoldás

Nem tudok tovább aludni, szóval írok nektek egy részt így korán =) Remélem tetszeni fog :P :D

Nem gondolkodtam sokáig, feltántorogtam, és átléptem az erkély szélén lévő korláton. Megálltam a korlát másik oldalán, és még egyszer felnéztem az égre, majd elrugaszkodtam az erkélyről.

- Bill!

- Igen Zsófi?

- Szeretlek! - Néztem mélyen a szemébe.

- Én is szeretlek! - Csókolt meg.

- Bocsáss meg, annyira hülye voltam!

- Semmi baj. Nem csak a te hibád volt. - Ölelt magához, szorosan.

Hideg szél fúj. Sötét van. Ez már a mennyország lenne? Nem. Nekem ott nincs helyem. Ez vagy a pokol, vagy... Vagy még annál is rosszabb.

- Hé! Jól van? - Hallottam egy nő hangját. - Ébren van? Nyissa ki a szemét! - Utasított, és én így is tettem.

Egy kb. korombeli lány állt velem szemben, és azon igyekezett, hogy felkaparjon a földről.

- Bassza meg! Nem sikerült! - Álltam fel magamtól.

- Mi nem sikerült? - Nézett rám értetlenül a segítőkész lány.

- Feljönnél velem a hotelszobámba? - Válaszoltam kérdéssel a kérdésére.

- Nem. Elnézést, de mennem kell.

- Kérlek! Szeretném meghálálni, hogy segítettél! - Hazudtam, mert valójában csak nem akartam egyedül lenni.

- Oké, ha elmondod, hogy hogy kerültél ide.

- Rendben. - Bólintottam, és a bejárat felé indultam.

A lány bemutatkozott, Szonjának hívják, és nagyon kedvesnek látszott.

- Akkor hallgatlak. - Adta át a terepet nekem, a rövid bemutatkozásunk után.

- Az úgy volt, hogy nemrég elhagytam a barátomat.

- Ohh! Sajnálom. - Mondta, mire nem reagáltam semmit, csak folytattam a történetet.

- Már nagyon megbántam, hogy hülyeséget csináltam, és nem hittem el, hogy nem csalt meg, amikor végül egy üveg Jäger után eszembe jutott, hogyan szabadulhatnék meg minden gondomtól. Kiugrottam az erkélyről. Véget akartam vetni az életemnek.

- Az első emeletről? - Nevetett Szonja.

- Igen. Hangsúlyozom, hogy a Jäger elérte a kellő hatást, és egyáltalán nem tudtam gondolkodni. Viszont örülök, hogy nem vállt be a tervem. Józanul biztos nem csinálnék ilyesmit. Nem menekülnék el a problémáim elől. Inkább azon lennék, hogy megoldjam őket. Ezzel meg csak az a baj, hogy makacs vagyok, és nincs elég bátorságom.

- Sajnálom, hogy ezt kellett átélned. Remélem sikerül rendet tenned az életedben. De amíg nem, addig kérlek csak első emeleti szobát vegyél ki. - Viccelődött Szonja, de én komolyan fogom venni a tanácsát.

- Köszi. - Mosolyogtam rá kedvesen.

Végre van egy kis társaságom. Van valaki, akivel meg tudom osztani a dolgaimat.

- Ha megbocsátasz, akkor most mennék, sietnem kell.

- Mégis mi olyan fontos? - Kíváncsiskodtam.

- Van egy srác, aki megkért, hogy segítsek neki visszaszerezni a barátnőjét.

- Sok sikert hozzá! - Kísértem ki Szonját.

- Remélem még összefutunk.

- Én is. És még egyszer köszi! - Mosolyogtam.

Szonja elment. Megint egyedül vagyok. De élek, és ez a legfontosabb. Elhatároztam, hogy elmegyek Billhez, bármi történik is. Nem érdekel, ha nem fogad vissza, de tudnia kell, hogy megbántam minden hülyeséget amit elkövettem.

26. Egyedül

Bármennyire is nehéz bevallanom magamnak, hiányzik Bill. Hiányoznak a forró csókjai, és az a gyönyörű este is. Egyre inkább arra gondolok, hogy mi van, ha rosszul döntöttem. Akkor egy hatalmas hülye vagyok, aki csak magára gondol, és aki mindig mindenkit elűz maga mellől. Miért kellett ilyen hirtelen meghoznom azt a hülye döntést, miért jöttem el? Már megbántam. Ha igaz is, amit hittem, akkor is meg lehetett volna beszélni Billel. Az egészben az a legszörnyűbb, hogy már nem tudom vissza csinálni. Elrontottam az egészet. Csak magamat okolhatom. Ahogy ültem a hotelszoba ablakában, és bámultam Berlin üres, sötét utcáit, megszólalt a telefonom. Nem volt kedvem felvenni. Meg sem néztem a kijelzőt, csak kinyomtam. Fél perc sem telt el, és újra csörgött. Automatikusan kinyomtam, de amikor már harmadjára is csörgött, megnéztem, hogy vajon kinek lehetek ennyire fontos, este 11 körül. Bill volt az. Nem akartam felvenni, de a tudtat alattim erősebb volt.

- Igen? - Szóltam bele remegő hangon.

- Szia! Réka vagyok. Beszélnünk kell. - Hadarta el, mire nekem egy kicsit rosszabb kedvem lett, már ha lehet a jelenleginél rosszabb.

- Mi a baj? És miért Bill telefonjáról hívsz?

- Nem találom az enyémet. Bill nem hajlandó kijönni a szobájából. Már három interjút le kellett mondaniuk a fiúknak. Vissza kell jönnöd. Meg kell bocsátanod neki, már ha egyáltalán tett valamit.

- Mi? Réka! Nem gondolod, hogy majd én utána rohangálok? - Akadtam ki, pedig valójában azt éreztem helyesnek, ha most azonnal elrohannék hozzá, és megbeszélhetnénk a dolgokat.

- Te tudod. De Bill lelkileg roncs lesz, ha így megy tovább.

- És rám nem gondol senki?

- Zsófi! Ne gondolj már mindig magadra, kérlek!

- Bocs Réka. Ez nekem nem megy. Nem tudom, hogy mi lenne a helyes, nem látom át a dolgokat. - Tettem le.

Egy utálatos önző dög vagyok. Nem, ez nem is én vagyok. Nem lehet, hogy ennyire megváltoztam, amióta kijöttünk. Miért nem tudom azt tenni, amit igazából helyesnek látok? - Ömlöttek a gondolatok.

A csillagokat bámultam, és próbáltam nem gondolkozni. Rossz egyedül, nagyon rossz. Réka biztos mellettem állna, de nem lehet itt, hisz akkor faképnél hagyná Tomot, aki vele jöhetne, de akkor faképnél hagynák Billt, akivel meg én tettem ezt az egészet, szóval jogosan vannak vele, helyettem.

Kimentem az erkélyre, és onnan gyönyörködtem tovább a sötét eget megvilágító csillagokban. Nem tudtam nem Billre gondolni, de igyekeztem magamnak sem kimutatni az érzéseim, ami megint hülyeség volt tőlem, de azt hittem, hogy talán könnyebb lesz. Később már annyira elviselhetetlen volt minden, ami eszembe jutott, hogy leszaladtam egy közeli non stop boltba, és vettem egy üveg Jägert, abban bízva, hogy az majd segít. Ha nem is sok mindenben, de abban biztosan segített,  hogy ne lássak tisztán semmit. A fél éjszakát az erkélyen töltöttem, míg végül eszembe jutott egy tökéletes megoldás, ami véglek megszüntetné az összes gondomat.

25. Harag,szomorúság, szerelem, makacsság...

Eszembe jutott az éjszaka. Én hülye. Hogy dőlhettem be neki? Mégis mit hittem? Hogy egy kivételesen szerencsés lány vagyok, akibe pont Bill Kaulitz zúgott bele? Hogy lehetek ekkora barom? Alig láttam a könnyeimtől. Mindent beledobáltam a táskámba, ami csak a kezem ügyébe került. Valaki kopogott.

- Bejöhetek? - Suttogott Réka. Nem válaszoltam. - Mi történt? - Guggolt le mellém. Még mindig nem szólaltam meg, csak rántottam egyet a vállamon. - Oké, akkor nem kell elmondani. Nagyjából tudom.

- Kíváncsi lennék az ő verziójára is. - Motyogtam.

- Zsófi! Hagyd már abba! - Fogta le a kezem, miközben egyre vadabbul dobáltam mindent az utazóba.

- Miért? Miért kell ennek megtörténnie? - Ültem le a földre, és a kezembe temettem az arcom.

- Nyugi. - Ölelt magához.

- Nyugi... Könnyű ezt mondani.

- Végig hallgatnál? - Vállt kicsit élesebbé a hangja.

- Ühüm. - Néztem rá egy pillanatra.

- Bill biztos nem csalt meg.

- Ezt mégis honnan veszed?

- Te ki tudnád nézni belőle?

- Ez lenne a hatalmas indok, amiért azt állítod, hogy nem csalt meg, és nem is próbált meg megcsalni?

- Ez!

- Na ne nevettess...

- Zsófi! Ne mondd már, hogy te ezt kinézed Billből! Én nem így ismertem meg.

- Ezek szerint én meg félre ismertem.

- Te bolond vagy! - Állt fel Réka, és kiviharzott a szobából.

- Lehet. - Suttogtam magam elé.

Befejeztem a pakolást, nagyjából eltüntettem a sírás nyomait, és kivonszoltam a nappaliba a csomagom.

- Te meg hova készülsz? - Nézett kerek szemekkel Tom.

- El.

- Ne csináld már! Komolyan nem hiszel az öcsémnek?

- Komolyan. Semmi nem bizonyítja...

- De azt sem, hogy megtörtént. - Vágott a szavamba.

- Ha nem történt meg, akkor hatalmas hülye vagyok, ha meg megtörtént, akkor jobb, ha tényleg elmegyek. Mivel egyiket se tudja bizonyítani, ezért elmegyek.

- Hát menj. Én nem állok az utadba, de ha Bill te miattad bezárkózik, és nem lesz hajlandó beszélni senkivel, akkor esküszöm megkereslek, és addig zaklatlak, amíg ugyan olyan lelki roncs nem leszel, mint amit most belőle készülsz csinálni. - Fenyegetett meg.

- Tom... - Gondolkodtam el.

Tényleg nagyon érzékeny Bill, és ha nincs igazam, akkor biztos, hogy ezzel hatalmas fájdalmat okozok neki. De ha itt maradok, és igazam van, akkor meg hatalmas hülye lennék.

- Zsófi?

- Semmi. - Indultam a kijárat felé.

***

Távozásom után, a Kaulitz lakban.

- Hol van? - Ment ki a nappaliba Réka szerelméhez, Zsófi után érdeklődve.

- Elment. - Bökött az ajtó felé a srác a fejével.

- Mi lesz most Billel? - Állt meg Tommal szemben a lány, és a szemébe nézett.

- Nem tudom, de mi biztosan ki fogunk mellette állni. Ugye segítesz?

- Persze!...

- Félek, hogy Zsófi valami hülyeséget készül csinálni. - Kapott észbe Tom.

- Nem olyan. Elég régóta ismerem, és tudom, hogy pasi miatt nem csinálna semmi őrültséget.

- Biztos vagy benne?

- Miért? Mi történt, amiről én nem tudok?

- Lehet, hogy megfenyegettem. - Vallotta be a fiú.

- Tom! - Mordult rá Réka.

- Bocs. Csak jöttek egymás után a szavak.

- Valahogy ki kell békítenünk őket. - Tért el a fenyegetéstől Réka.

- Igen, de hogyan? - Kezdett el gondolkodni Tom.

- Nem tudom, de az nem lehet, hogy Bill most nem fog kimozdulni a fürdőszobából. Egyébként is... Minek zárkózott be oda?

- Gondolom azért, mert Zsófi az ő szobájában pakolt...

***

Nálam

Fogalmam sem volt, hogy hova mehetnék. Csak azt tudtam, hogy nem akarok hazamenni Magyarországra, bár Rékának azt mondtam, hogy haza megyek. Kérdezősködtem a járókelőktől, és nagy nehezen kinyomoztam a legközelebbi hotel címét. Fogtam egy taxit, és megadtam a címet. Már nem sírtam. Nem gondolkodtam azon, hogy vajon helyes-e, amit csinálok, csak tettem, ami eszembe jutott.

24. Édesből keserű

- Biztos vagy benne?

- Aha! - Fogom meg a kezét, és behúzom magam után a fürdőszobába.

Bill szemébe nézek, miközben neki egy széles mosoly játszik az arcán. Leveszem a pólóm, mire ő is követi a példámat. Szépen apránként lekerül rólunk szinte minden. Már csak a fehérnemű van rajtam. Eléggé szégyenlős vagyok, ezért is történt meg az, hogy egy kicsit elbizonytalanodtam. A földet bámultam, és egyszer csak Bill kezét éreztem a derekamon.

- Cica! Ha még túl korainak találsz valamit nyugodtan szólj.

- Nem arról van szó. - Bámulom továbbra is a talajt.

- Szégyenlős vagy? - Emeli meg a fejem, és találkozik a pillantásunk. Nem mondok semmit, csak bólintok. - Nyugi. Ezzel nem vagy egyedül.

- Te is...?

- Bármennyire furán hangzik, igen... - Mondja.

- Van egy ötletem. - Mondom, mire egy kíváncsi tekintettel találom szembe magam. - Nézz végig a szemembe...Kérlek. - Tettem hozzá.

- Oké. - Egyezik bele, én pedig elkezdek megszabadulni a felesleges ruhadaraboktól. Bill is követi a példámat.

Végül közös zuhanyzásból közös fürdés lett. A kádban kezdődött az este, és az ágyban végződött. Nem is tudom mi üthetett belém, de valahonnan bátorságot szereztem, és kézbe vettem a kezdeményezést. Elhelyezkedtem Bill fölött. Láttam rajta, hogy ez tetszik neki. Szépen lassan csókolgatni kezdtem a nyakát, haladtam a szájához. Mielőtt csókolózni kezdtünk volna fordított a helyzeten, és én kerültem alulra. Csak a törölköző volt körém csavarva, ezért ettől könnyen megszabadultunk, majd ugyan így tettünk az ő alsónadrágjával is. Gyengéd volt, de mégis szenvedélyes. Figyelmes, és romantikus. Mindent lassan, érzelmesen csináltunk. Megvolt az összhang, ami nélkül semmivé vált volna az egész. Egyszerre mozogtunk, és egyszerre éltünk át minden gyönyört. Figyeltünk a másikra, és úgy történtek a dolgok, mintha egymás gondolataiban olvasnánk.

Másnap reggel hamarabb felébredtem mint Bill. Pár percig gyönyörködtem abban, hogy milyen édesen alszik, és nem volt szívem felkelteni. Kimentem a konyhába, és csináltam teát. Lapozgatni kezdtem az asztalon lévő újságot. Meg akadt a szemem egy fényképen. Azonnal felismertem Billt, de a lányt, akinek a kezét fogta, és akit látszólag készült megcsókolni,  nem. Egyszerre öntött el a düh és a féltékenység. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Annyira ideges lettem, hogy alig láttam a betűket, de azért elolvastam a cikket, még ha nagy nehezen is. Azt írta, hogy a kép aznap készült, amikor mi bulizni voltunk. Azon a szórakozóhelyen, ahol épp azt akartuk megünnepelni, hogy összejöttünk. Mérgemben lesöpörtem az újságot az asztalról, és a falhoz hajítottam a bögrét.

- Mi a baj édes? -Jött ki kómásan Bill.

- Ez. - Rúgtam felé az újságot.

Lehajolt, és megnézte a cikket, majd hangosan nevetni, sőt már már hahotázni kezdett.

- Ezen neked mi olyan vicces? -Kiabáltam.

- Ugye nem mondod, hogy te ezt elhiszed? - Dermedt le Bill.

- Mi okom lenne kételkedni benne?

- Az, hogy ez egy hülyeség. Az a csaj csak magához akart húzni. De én azonnal elmenekültem tőle.

- És ez miért higgyem el?

- Azért, mert szeretlek.

- Na jó... Ez a szöveg nem valami hihető. Te sem gondolod, hogy megetetsz ezzel ugye?

- De ha ez az igazság! - Jött oda hozzám Bill, és meg akart ölelni, de én elhúzódtam. - Miért nem hiszel nekem?

- Mi okom lenne rá? - Hagytam faképnél ezzel a kérdéssel.

Berohantam a szobába, és gondolkodás nélkül pakolni kezdtem. Még nem is volt minden teljesen kipakolva az utazómból, szóval nem volt nehéz dolgom.

23. Másnaposság...Költözés...//közös fürdés:P?

Reggel üvöltözésre ébredtem. Alig bírtam kinyitni a szemem, így pár ajtófélfát célba véve, nagy nehezen kiértem a hanghoz, a nappaliba. Azt sem tudom, hogy kerültem a szobába.

- Nem lehetne csendesebben? - Motyogtam, ügyet sem vetve arra, hogy ki van itt, és mit akar.

- Jó reggelt álomszuszék.

- Sokáig aludtam? - Ásítottam.

- Még csak három óra.

- Mi? Te jó ég! - Nyílt ki egyből a szemem. - David? - Ismertem fel az üvöltözés kezdeményezőjét.

- Szia. - Köszönt mogorván, majd Billhez fordult. - Ti ezt komolyan gondoljátok? - Járt a szeme Bill és Tom között.

- A lehető legkomolyabban. - Vágta rá Tom határozottan, majd puszit adott Rékának.

- Csak azt ne mondd, hogy nem lehetne barátnőnk! - Kezdett kiborulni Bill.

- Nem mondom. De a sajtó már így is rátok van szállva.

- És ránk is lesz! Ha nem ők lennének itt, akkor más miatt. Nem mindegy?

- Hé emberek! - Szóltam közbe! - Elhiszem, hogy ti süketek vagytok, de nekem beszakad a dobhártyám tőletek! - Tapasztottam a kezem a fülemre.

- David! Jobb, ha most elmész, és végig gondolod, hogy van-e értelme beleszólni az életünkbe. - Nyitotta ki neki az ajtót Bill, David pedig nyugodtan elsétált.

- Köszi! - Bújtam Billhez.

- Nincs mit. - Ölelt át. - Gyere, aludjunk még. Látom, hogy rád férne.

- Kösz a célzást. - Nevettem.

Betámolyogtunk a szobába, vagyis inkább csak én, és Bill segítségével visszafeküdtem.

- Hozok neked valami gyógyszert oké? - Hajolt fölém Bill, és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Ühüm. - Nyöszörögtem.

Délután öt körül ébredtem fel, és már egész jól voltam. Eszembe jutott David, és a kisebb összetűzés a srácokkal. Arra jutottam, hogy ebből az egészből nem sülhet ki semmi jó. Döntenem kell, és talán nem magamra kell gondolnom most. Igen, így lesz a legjobb. Hoztam egy döntést, amivel valamit elrontok, de legalább nem állok a siker útjába. Felültem, és potyogni kezdtek a könnyeim.

- Szia cica! - Ölelt át hátulról Bill. - Mi a baj? - Észrevette, hogy sírok.

- Nem maradhatok itt. El kell mennem. Nem állhatok a sikeretek útjába. Ez így nem lesz jó. Nem tehetem tönkre, amit eddig elértünk.

- Mi? - Nevetett Bill, mire én értetlenül néztem rá. - Ugyan már cica! Nem állsz semminek sem az útjába. David csak félti a karrierünket, pedig ettől tuti nem fog tönkremenni.

- Honnan tudod?

- Meg tudjuk oldani, hidd el!

- De a sok koncert, és ráadásul nem is itt Németországban...

- Nyugi! Ha én azt mondom, hogy meg tudjuk oldani, akkor az úgy is lesz.

- Biztos? - Szipogtam.

- Igen. - Kaptam egy határozott választ, és mellé egy csókot, ami lenyugtatott.

- Szeretlek! - Fontam a nyaka köré a kezem.

- Én is. - Csókolt meg még egyszer. - Nem vagy éhes?

- De. - Mosolyogtam.

- Pizza?

- Jó lesz. - Mondtam, mire fel akart állni, de én visszahúztam. - Ígérd meg, hogy nem lesz semmi baj ez miatt Daviddel. Kérlek beszélj vele!

- Rendben kicsim. - Puszilt meg. - Ha ez téged megnyugtat. De le merném fogadni, hogy még ő fog bocsánatot kérni.

- De jó lenne. - Mosolyogtam bátortalanul. Bill kiment a megrendelni a kaját, én pedig célba vettem a fürdőt.

Már csak mosolyogtam azon, hogy pár perce még azon gondolkodtam, hogy összecsomagolok, és elmegyek.

- ÁÁÁÁ... - Sikítottam, ahogy benyitottam a fürdőbe, és szemben találtam magam Rékával, akin Tom feküdt.

Szerencsére nem láttam semmit, de hihetetlen gyorsan hátráltam ki a fürdőből, akkora lendülettel, hogy fellöktem Billt, aki egy tálcán épp hozta a pizzát.

- Mi történt?

- Azt hiszem megzavartam valamit. - Kapkodtam levegő után.

- Akkor ezt most visszakapták. - Nevetett Bill.

- Lehet. De... Azt hiszem sokkos állapotba kerültem.

- Segítek rajta. - Dobott meg Bill egy pizzadarabbal, amit sikeresen az arcára borítottam.

- Kösz! - Nevettem.

Összetakarítottunk, és visszavonulót fújtunk. Nem nagyon akartam találkozni sem Rékával, sem Tommal.

- Bejöhetünk? - Kopogtak Rékáék.

- Be. - Válaszolt Bill.

- Hali. - Motyogtam,. Már majdnem elaludtam, Bill mellkasát használva kispárnának.

- Elköltözünk. - Jelentette ki Tom.

- Mi? - Ébredtem fel egy szempillantás alatt.

- Ez így nem fog menni, hogy folyton van valami... - Célzott pl. a mai fürdős dologra is.

- Bocsi. - Szégyelltem el magam.

- Semmi. Ezért is költözünk el. Nyugi, nem messze, csak a szomszéd házat veszem meg.

- Te tudod tesó. - Mondta Bill egyszerűen.

- Oké, de akkor ígérjétek meg, hogy holnap mi ketten csajok, elmehetünk valamerre itt Berlinben. Olyan rég beszéltem a barátnőmmel, hogy már hiányzik. És most el is költözik...

- Benne vagyunk. - Egyeztek bele a srácok.

- De semmi rosszalkodás! - Mosolyogtam Billre, aki nevetni kezdett.

- Akkor jó éjt. - Ment ki Réka és Tom, kézen fogva.

- Van kedved zuhanyozni? - Kérdezte Bill.

- Kéne. - Álltam fel.

- Mehetek én is? - Kérdezte félénken.

- Gyere. - Vágtam rá, kisebb gondolkodás után.

22. Célt tévesztett

Bill levette az én elázott pólómat is, és már mindketten póló nélkül voltunk. Rajtam még volt egy top is, Bill épp azon volt, hogy leszedje rólam, amikor egy sikítást hallottunk.

- Réka, Tom? - Akadtam ki, és gyors felkaptam a földről a pólóm, majd ugyan ilyen gyorsasággal magam elé kaptam.

- Bocs. Azt hittem, hogy nem zavarunk meg semmit, ha haza jövünk. - Indult kifelé Tom, és Rékát is maga után húzta, aki még mindig sokkos állapotban volt.

- A francba. - Akadtam ki, de a következő pillanatban nevetni kezdtem.

- Te ezen csak nevetsz? - Ült le az ágyra Bill.

- Bocsi. - Próbáltam abbahagyni.

- Semmi. Szerintem is vicces egy kicsit, csak nem hittem volna, hogy nevetsz ezen, azt hittem, hogy ki fogsz akadni.

- Szerencsére semmi olyanra nem nyitottak be... - Ültem le mellé.

- Benyithattak volna?

- Egy kicsivel később... - Válaszoltam, de ahogy kimondtam már meg is bántam.

- Szóval már eléggé megismertél? - Nézett rám Bill.

- Megismertelek...Igen. De amit az előbb mondtam... Nem akarom, hogy azt hidd, hogy nyomulok, vagy túl könnyen adom magam...

- Ugyan már Zsófi! Nem hiszek semmi ilyesmit! - Mosolygott.

- Szerinted létezik, hogy szerelmes vagyok beléd?

- Ezt pont tőlem kérdezed? - Nevetett. Tök édes volt, ahogy nevetett.

- Igen, mert neked van a legnagyobb közöd hozzá, és mert kíváncsi vagyok, hogy nem tartod-e rossz dolognak, hogy pár hét alatt beléd zúgtam.

- Te aztán őszinte vagy.

- Úgysem tudtam volna sokáig titkolni.

- Ez igaz. Szóval...???

- Bill!

- Igen? - Türelmetlenkedett.

- Azt hiszem szeretlek! - Néztem a szemébe.

- Zsófi! Azt hiszem hiszek neked. Te egy nagyon aranyos, rendes, őszinte lány vagy. Nálad jobb embert nem is találhatnék, akinek azt mondhatnám, hogy szeretem!

- Olyan ari vagy. - Mosolyogtam, leginkább azon, hogy hangosan mondom ki, amit gondolok.

- Köszi! - Puszilta meg az arcom.

- Mit szólnál, ha kinyomoznánk, hogy mi van Rékával és Tommal?

- Benne vagyok. - Állt fel, és felhúzott magához engem is. Mielőtt kimentünk volna megcsókolt.

Fülig érő szájjal mentem ki, Réka meg csak bámult.

- Bocsi, hogy rátok nyitottunk. - Kezdett mentegetőzni.

- Ugyan már! - Legyintettem. - Mizujs veletek? - Kérdeztem, mire Réka Tomra nézett, és mosolygott.

- Megvagyunk. - Ült le Réka mellé Tom.

- Aha. Bővebben? - Kérdezte Bill, miközben leült a fotelba, én pedig a fotel karfájára.

- Ha arra vagytok kíváncsiak, hogy összejöttünk-e, akkor elárulom, hogy igen. - Hadarta el Tom, majd Rékára nézett, aki egy puszit nyomott az arcára.

- Ezt meg kel ünnepelnünk! - Pattantam fel.

- Aha! - Egyezett bele Bill.

- És ti? - Kérdezte Tom, mire én Billre néztem, mert nem nagyon tudtam eldönteni, hogy most mi is van. Tény, hogy egyértelműnek tűnik, de én akkor hiszem el, ha ki is van mondva.

- A mai naptól kezdve nem vagyok szingli. - Mondta Bill, közben végig engem nézett.

- Hova megyünk ünnepelni? - Próbáltam leplezni, hogy zavarban vagyok.

- Van egy jó kis klub, amit tuti kiadnak ma estére nekünk. Csak pár közeli barát, és mi. Mit szóltok? - Tom.

- Benne vagyunk! - Vágtuk rá egyszerre mind a hárman.

Felhívtam anyut, elújságoltam neki a történteket. Az én boldogságom miatt neki is jó kedve lett, pedig apa mellett ez nem sokszor fordul elő. Nem is értem, hogy miért nem váltok el. - Panaszkodtam neki, mire csak azt a választ kaptam, hogy ez bonyolult.

Buli:

Jägerrel kezdtük, aztán jött a Jim Bim. Én nem ittam sokat, de a jókedv engem is elért. Bill kb. ugyan annyit ihatott, mint én. Réka és Tom már full készek voltak. Az asztalon táncoltak együtt. Megértük őket lecsalogatni. Sikerült, és egy kicsit lenyugodtak.

- Réka! Te mit csinálsz? - Kiabáltam, miközben ő Bill felé hajolt egy csókért.

- Megcsókolom a pasimat!

- Akkor célt tévesztettél egy kicsit, nem gondolod? - Mutattam Tomra, aki a másik oldalán ült.

- Bocsi. - Fordult Tomhoz, és romantikusan részeges csókcsatába kezdtek.

- Köszi, hogy kimentettél. - Bújt hozzám Bill.

- Nincs mit. - Öleltem át.

Olyan hajnali 4 körül találtunk haza. A nappalinál tovább senki sem jutott, itt beájultunk.

21. Kiszúrás

Három nap alatt elintéztünk mindent. A szüleink vissza engedtek, és anya nagyon jól kijön Billel, aminek külön örülök. Betartottam az ígéretem, és minden este Billel vacsorázok. Tom és Réka még mindig nem jelentették be, hogy járnak, tehát vesztettem. Jövök egy puszival Billnek. Épp ez járt a fejemben, amikor Bill benyitott a vendégszobába.

- Szia! - Dugta be a fejét a résen, és mosolygott. - Bejöhetek?

- Persze! - Ébredtem fel az álmodozásomból.

- Min agyalsz? - Ült le az ágyam szélére.

- A fogadásunkon. - Nem kerteltem. Mindennél jobban szeretem az őszinteséget.

- Ja vagy úgy! Nyertem! - Tartotta az arcát a pusziért, de én meg sem mozdultam. - Zsófi! - Legyezett az arcom előtt.

- Nyertél... - Pislogtam rá.

- Én is ezt mondom! - Nevetett.

- Bill?

- Mondd!

- Akkor most lógok neked egy puszival? - Adtam a hülyét.

- Fázis késésed van? - Nevetett, majd megint tartotta az arcát.

- Nem. - Húzódtam el.

- Akkor? Nem adsz puszit? - Szontyolodott el.

- Dehogynem te bolond! - Nevettem, de közben még hátrább hajoltam, miközben ő egyre közelebb.

A végén leestünk az ágyról. Bill rajtam landolt. Szinte meg sem éreztem. Lehet úgy 20 kiló, esetleg vaságyastól.

- Szóval? - Tartotta megint az arcát, miközben a kezével tartotta magát, hogy ne rám nehezedjen.

- Ledolgozom a tartozásom. - Fogtam a kezeim közé a fejét, és megcsókoltam.

- Hmm... Nem erre számítottam.

- Ja bocs... Ha ennyire rossz volt. - Próbáltam lelökni magamról.

- Nem, dehogy is! - Tartott maga alatt. - Nagyon is jó volt! Sőt! Meg akarom ismételni! - Hajolt közelebb, és még közelebb.

- Ez nem jött be! - Csúsztam ki alóla a megfelelő pillanatban.

- Ez nem ér! - Állt fel.

- De ér! - Nyújtottam ki rá a nyelvem. - Megadtam a tartozásom! - Vontam meg a vállam.

- Ez több volt, mint a tartozásod! - Közelített felém, de én hátrálni kezdtem.

- Lehet. Akkor örüljön a fejed. - Fogtam meg egy kispárnát, és hozzá vágtam, majd nevetni kezdtem.

- Na megállj csak! - Nevetett ő is.

- Ááá! - Sikítottam, és átestem az ágyon! - Auu! - Ültem fel, a fejemet fogva, de nevettem.

- Jól vagy? - Sietett oda hozzám Bill, és le guggolt mellém.

- Nem. És ez is miattad! - Simogattam a tarkóm.

- Bocsi! - Ölelt meg Bill.

- Semmi baj! - Nyúltam a háta mögé, és felvettem a teásbögrém a földről, remélve, hogy van benne tea.

Sikerrel jártam. Felemeltem a teát, kibontakoztam Bill öleléséből, és képen öntöttem a pohár tartalmával.

- A rohadt... - Pattant fel hirtelen Bill, én meg majd meg szakadtam a nevetéstől.

- Na várj csak! - Vette le az éjjeliről a vázát, és a benne lévő vizet rám öntötte.

- Héé! - Pattantam fel én is.

- Bocsi! - Nevetett.

A végén már együtt nevettünk, majd Bill átölelt. A vizes cuccom rám tapadt, és most már Bill teás cucca szinte az enyémhez ragadt.

- Mit szólnál egy zuhanyhoz? - Ajánlottam fel. - Mármint külön. - Tettem hozzá gyorsan.

- Benne vagyok. - Mondta, mire fordultam volna meg, de megfogta a kezem. - Zsófi! - Simogatta az arcom. - Én nem tartozok, de... - Nem fejezte be, hanem megcsókolt. Én visszacsókoltam, és már eszembe sem jutott, hogy valahogy kiszúrjak vele. Levettem a teás pólóját, és beletúrtam a cukortól ragadó hajába.

20. Mi következhet egy meglepetés után? Hát megeleptés! :P

Ezt a részt tegnap akartam feltenni, meglepetésként, de elment a netem... De azért itt van :P :D

- Tom? - Kerekedtek ki a szemeim. - Bill? - Bámultam ugyan így a konyhából kicammogó Billre.

- Szia! - Mosolyogtak.

- Hahó! - Legyezett Réka az arcom előtt. - Itt vagy?

- Mi? Ja, igen! - Ráztam meg a fejem.

- Hát nem is köszönsz? - Jött oda hozzám Bill, és megölelt.

- Szia! - Toltam el magamtól.

- Valami baj van?

- Nem, dehogy is. Csak kicsit rosszul esett egy két dolog... - Indultam a nappaliba.

Leültem a kanapéra, és vártam, hogy történjen valami. Vártam, hogy bejöjjenek a többiek.

- Zsófi... - Ült le mellém Bill.

- Igen? - Kérdeztem semlegesen.

- Meg tudsz nekem bocsátani? - Vetette be a boci szemeket.

- Talán...

- Ez milyen válasz?

- Esetleg ha bocsánatot kérsz!

- Bocsi bocsi bocsi! - Bámult tovább, mire ráemeltem a tekintetem.

- Meg van bocsájtva! - Öleltem át. Nem bírtam ellen állni a szép szemeinek.

- Azt hittem, hogy nehezebben fog menni. - Vigyorgott elégedetten.

- Hát ha akarod! - Vágtam be a műdurcit.

- Jaj ne már! - Bújt a vállamhoz.

- Rékáék?

- Hát... ööö... Nem tudom. Azt hiszem elmentek.

- Hova? - Lepődtem meg?

- Tudod ez alatt a pár nap alatt összemelegedtek. - Kezdett mesélni Bill. - Annyira örülök, hogy Réka utánunk jött. Tény, hogy összevesztünk Daviddal, de jogosan. Elég csúnyán bánt veletek.

- Hát nem ti kértétek meg? - Csodálkoztam.

- Nem, dehogy is! Nem is értem, hogy Davidnek miért voltatok útba.

- Hát, én sem. De örülök, hogy eljöttetek Rékával. - Karoltam át. -Egyébként mit is értesz az alatt, hogy Réka és Tom...

- Összemelegedtek? - Fejezte be helyettem a kérdést.

- Aha.

- Azt, hogy amióta Réka utánunk jött, és elmondta, hogy mi történt, akkor én elmentem Davidhez, őket pedig kettesben hagytam. Azóta sülve főve együtt vannak.

- Nem semmi! - Gondolkodtam el, és akaratlanul is elmosolyogtam. - De azért féltem Rékát a tesódtól. - Néztem Billre, aki már teljes kényelembe helyezte magát. Kifeküdt a kanapén, és az ölemet használta párnának.

- Miért?

- Nem tudom... Tom valójában is akkora szoknyavadász, mint amekkorának állítják?

- Nem valami hűséges típus, de igyekszik megváltozni. Beszéltem erről vele. Szerintem egyébként Rékát nem lenne képes megbántani.

- De hova is gondolok... Hisz nincsenek együtt! - Szégyelltem el egy kicsit magam.

- Én adok egy hetet, és tuti ki is mondják, ami egyértelmű.

- Én három napot. Sőt, még annyit sem!- Nevettem.

- Ha nyersz, akkor... Hmm... Miben is fogadjunk... - Ült fel.

- Akkor kapok egy eperkoktélt. - Nyújtottam a kezem.

- De ha én nyerek...

- Mit kérsz?

- Akkor kapok egy puszit!

- Rendben. - Ráztam kezet vele, majd ő visszafeküdt az ölembe.

- Kényelmes?

- Aha! De ha te... - Ült fel.

- Így is jó. - Vágódtam én az ölébe.

- Te kis csibész! - Nevetett.

- Lehet, hogy te fogsz nyerni... - Gondolkodtam el.

- Mégis miből gondolod?

- Réka nem szokta elkapkodni a dolgokat... Legalábbis ami a bejelentés részét illeti.

- Aha... Akkor jössz egy puszival majd. - Örült előre Bill.

- Na ezt majd még meglátjuk! - Nyújtottam ki a nyelvem.

Valami hirtelen arra késztetett, hogy letámadjam Billt. Ahogy feküdtem elkezdtem csikizni. Nem volt jó ötlet. Ő volt az erősebb, és triplán visszakaptam a csikizést. A földön kötöttünk ki.

- Ne mááár! - Visítoztam.

- Oké... - Hagyta abba Bill a csikizést, de nem szállt le rólam.

- Mi az? - Kérdeztem, mivel idegesített, hogy mélyen a szemembe néz.

- Szép szemeid vannak. - Mondta. Éreztem, hogy fülig elvörösödök. - Téged aztán könnyű zavarba hozni! - Nevetett.

- Na megállj csak! - Löktem le magamról, és eszeveszetten csikizni kezdtem.

- Jól vagytok? - Jött be Réka, Tom, és kézen fogva hozták Fruzsit.

- Aha. Csak megadom Billnek, ami jár. - Vigyorogtam.

- Segítsetek már! - Kérlelte őket levegőt kapkodva Bill.

- Zsófi kíméld meg szegényt. Nem lehet akkora bűne! - Mondta Tom, de közben ő is nevetett.

- Na jó! - Álltam fel, és a kezemet Bill felé nyújtottam. Fel akartam segíteni, de ő magára rántott.

- Most egy romantikus jelenet jönne? - Takarta el a szemét Réka.

- Ne előttünk! Kicsik is vannak! - Kapta fel Tom Fruzsit, és kiment. Réka pedig követte őket. A konyhából hallottuk a nevetésüket. Én még mindig Billen voltam.

- Most mi lesz? - Kérdezte, és a kezét a derekamra csúsztatta. Nem várta meg a válaszom. - Remélem nem szeded le a fejem azért, amit csinálni fogok! - Mondta, és közelebb húzott magához.

Nem bírtam, vagy inkább nem is akartam tiltakozni a csók ellen, de végül mégis ellöktem magam Billtől. Leültem a kanapéra, felhúztam a lábam, és összefogtam előtte a kezeimet.

- Valami baj van? - Ült le mellém, és próbálta kiigazgatni az arcomba lógó tincseket.

- Miért olyan ez az egész, mintha már 1000 éve ismernénk egymást?

- Nem tudom. De ha neked ez így nem jó, akkor bocsi. Csak tényleg olyan...

- Nem mondom, hogy nem jó. - Fordultam felé. - Csak nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy azért akarod veled lenni, hogy elmondhassam, hogy Bill Kaulitz a pasim...

- Ugyan már! Nem is úgy viselkedsz, mint aki csak azért akar velem lenni. - Simogatta az arcom.

- De akkor sem ismerlek! Bill. - Néztem rá komoly tekintettel. - Előbb inkább csak meg akarlak ismerni oké? Ez nekem túl gyors.

- Igazad van. Bocsi.

- Semmi baj. Lehet, hogy ez az egész csak azért van, mert híres vagy. Talán ha nem lenne ennek az egésznek az a következménye, hogy a rajongóid engem utálnának, vagy valami hasonló, akkor könnyebb lenne. Bocsi, ez az én hülyeségem.

- Semmi baj. - Ölelt meg. Akkor holnaptól minden nap velem kell vacsoráznod, és így meg fogsz ismerni!

- Oké. - Mosolyogtam. - De mégis hogy?

- Zsófi? Ki jössz velem vissza Németországba?

- Persze! - Örültem a kérdésnek.

- Bejöhetünk? - Jelentek meg Rékáék.

- Aha! - Bólintottunk egyszerre Billel.

Tévéztünk, haza telefonáltam anyunak, hogy csak holnap megyek, és be is mutatok valakit. Természetesen bele egyezett, és várja, hogy megismerhesse az örömöm okát.

19. Meglepetés

- Hali csajszi! - Öleltem meg Rékát az ajtóban.

- Szia! Esetleg be is mehetünk? - Kérdezte, miközben Fruzsi a haját húzogatta.

- Persze.  - Nyitottam jobban ki az ajtót. - Átveszem. - Nyúltam Fruzsiért.

- Köszi. Elég eleven kedvébe van. - Fújta ki a levegőt.

- Na és mégis miért maradtál Berlinben? -  Kíváncsiskodtam.

- Ja, semmi. Csak nem volt kedvem hazajönni.

- Aha! - Bólintottam, de egyből tudtam, hogy ez kamu.

- Átjönnél hozzánk? - Kérlelt. - Fruzsinak is jobb lenne ott.

- Aha, csak gyors elmosogatok. - Mentem a konyhába.

- Oksi. - Ült le a kanapéra. - Kiválaszthatom, hogy mit vegyél fel?

- Hova?

- Hozzánk. - Nevetett Réka.

- Nem vagyok így jó? - Furcsálltam a dolgot.

- Nekem jó vagy így is, csak ilyen kedvem van. - Kaptam még egy furcsa választ.

- Bocsi, de nekem tökéletes a szabadidő rucim. - Mentem ki hozzá. - Na végeztem. Mehetünk.  - Dobtam bele a táskámba a telefonom, és a pénztálcám. - Majd viszem én Fruzsit. - Vettem el tőle.

- Köszi. Igazán sokat segítesz ezzel. - Örült Réka. Egyébként van egy jó hírem.

- Igen? Mi? - Kezdtem reménykedni...

- Anyámék két hétre mentek el, és csak egyszer néznek haza, és akkor Fruzsit is magukkal viszik.

- Na az tök jó. - Fújtam ki a levegőt. Igazából nem erre számítottam.

Nem is tudom, hogy miért reménykedek abban, hogy váratlanul beállítanak Billék. Mit akarok én tőlük?  Nem is tőlük... Inkább csak Billtől. de nem is ismerem. Lehet, hogy kezdek megőrülni?

- Min gondolkodsz? - Kérdezte Réka.

- Semmin. - Vontam vállat.

- Na! - Unszolt.

- Fruzsi most egy kicsit sétálj. - Tettem le, és megfogtam a kezét. Igyekeztem ezzel terelni a szót.

- Fogadjunk Billen jár az eszed!

- Talált. - Bambultam előre.

- Mi az, mondd már!

- Csak annyi, hogy azt hittem, hogy esetleg ők is eljöttek veled...

- Jaj csajszi! Bocsi...

- Ugyan már. Nem is tudom hogy gondolhattam erre. - Legyintettem, és próbáltam mosolyogni.

- Tudom, hogy ez milyen rossz lehet neked.

- Mi? Az, hogy belezúgtam valakibe, akivel egyszer találkoztam, és egyébként nem is ismerem?

- Lehet, hogy nem ismered, de szerintem ha megismernéd, akkor talán még jobban szeretnéd!

- Ugyan már! Na jó, inkább hagyjuk!

- Te tudod.

Befordultunk Rékáék utcájába, innen már csak három háznyira voltak ők.

- De azért van még egy meglepetésem.

- Mi?

- Majd meg tudod. Nem mondom el. - Nyújtotta ki a nyelvét Réka.

- Mindegy is. Nem Bill az, szóval annyira nem lehet nagy cucc.

- De én azért le merném fogadni, hogy hanyatt fogsz vágódni, ha meglátod!

- Ha te mondod... - Nyitottunk be a házba.

18. Hangnemváltás

Bocsi, a tegnap kimaradásért, de nem volt netem. Nem tudom mi volt vele, de nem csak nálam nem volt...Remélem többet nem lesz ilyen =)

Valaki kopogott az ajtón. Nem mertük kinyitni, mert féltünk, hogy riporterek, vagy újságírók lepnének el minket.

- Engedjetek be, David vagyok! Tudom, hogy itt vagytok. Nyugi, egyedül vagyok. Segítek megoldani ezt az egészet, ha beengedtek.

- Elnézést. - Nyitottam ajtót. - Azt hittük, hogy valaki más az.

- Mégis mi a francokat képzeltek magatokról? Miért vagytok itt? - Rontott be.

- Mi? - Esett le az állam, a hirtelen hangnemváltástól.

- Inkább ne is magyarázzátok meg. Itt van két jegy Magyarországra. Van fél órátok, hogy összepakoljatok. Nem szeretnélek többet látni titeket. - Nyomta a kezembe a két jegyet, és el is viharzott.

Ledöbbenten néztük az ajtót, amit bevágott maga után. Pár perccel később beállított a sofőr, akit David megkért, hogy vigyen ki minket a reptérre.

- Kész vagy? - Kérdeztem Rékát.

- Igen. - Indultunk el.

Nem tudtam eldönteni, hogy most a sírás kerülget, vagy a dühroham. Talán egyszerre mind a kettő.

- Nem hittem volna, hogy ekkorát kell csalódnom. Talán kisebb csalódás lett volna, ha nem is Bill vett volna fel msnre. De ez? Ez elviselhetetlen. Pedig annyira rendesnek tűntek. Nem néztem volna ezt ki belőlük.

- Ugyan már! Le merném fogadni, hogy ebben nincs benne a srácok keze. Szerintem ezt David egyes egyedül csinálta.

- Gondolod?

- Tudom.

- Azt hiszem, hogy a végeredmény végett ez már teljesen mindegy. - Hagytam rá.

- Talán nem. - Vetette fel Réka, és fény csillant a szemében.

- Mire gondolsz?

- Mi van, ha a fiúk igen is találkoznának velünk? Mi van, ha ők nem küldtek volna el?

- Mi van akkor?... Semmi. - Bámultam a sofőr ülését üres tekintettel.

- Talán ha elmennénk a koncertre, és beszélnénk velük...

- Ezt meg hogy képzelted? Majd simán be is engednek hozzájuk. - Vágtam a szavába. - Hagyjuk. Menjünk haza, és felejtsük el ezt az egészet.

- Te tudod. - Vont bállat. - Álljon meg! - Szólt előre a sofőrnek, aki így is tett. - Van egy kis elintézni valóm még itt. Majd találkozunk. Ne félts, megleszek. - Adott puszit.

- Nem tudom mire készülsz, de te tudod, nem tartalak vissza.

- Itt a telefonod. - Adta a kezembe. - Tudom, hogy kicserélted. Beszéltem Mátéval.

- Bocsi. - Húztam el a szám.

- Semmi baj. - Nevetett. - Nem akarok tőle semmit. Ezzel tettél egy szívességet. - Kacsintott.

- Mégis hova mész? - Adtam én is vissza az ő telefonját.

- Majd megtudod! Nyugi! - Szedte ki a csomagjait, és elindult gyalog.

Fogalmam sem volt, hogy hova készülhet, de nem akartam vele menni. Talán egy életre elegem lett Németországból. Jobb, ha hazamegyek. Réka felnőtt nő, tud magára vigyázni. Gondolkodtam el, és már csak azt vettem észre, hogy a sofőr nyitja az ajtót, hogy szálljak ki.

Pár óra múlva otthon voltam. Anya örömmel fogadott, de furcsállta, hogy megjelentem. Elmeséltem neki mindent, mire vigasztalni kezdett volna.

- Hagyjuk ezt. - Bontakoztam ki az öleléséből, és bementem a szobámba. Max hangerőn bömböltettem az mp-m, és kidőltem az ágyon.  Hamar el is aludtam.

***

Három nap múlva

- Szia! - Vettem fel a telefont.

- Hali! - Köszönt boldogan Réka. - Itthon vagyunk.

- Mármint itthon itthon? - Kérdeztem.

- Aha! Magyarországon.

- Az tök jó. Azt hittem, hogy már sosem jössz haza. Átmenjek? - Ajánlottam fel egyből.

- Nem kell, már úton vagyunk hozzád.

- Ja, az tök jó. - Lelkesedtem én is.

- Aha!

- Várjunk csak... Miért használsz többesszámot? Jön húgod is?

- Igen. Anyuék rám sózták.

- Akkor nem fogunk unatkozni. Ígérd meg, hogy elmeséled, hogy miért maradtál Berlinben.

- Megígérem.

- Várlak titeket! Szia! - Tettem le.

Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy talán Billék jönnek Rékával, és ezért beszél többesszámban, de úgy tűnik, hogy tévedtem. Nem is tudom, hogy hogy gondolhattam ezt.

17. Füllentés

Amikor vissza mentem, Réka aludt. Gondolom kifárasztotta a tegnapi séta Tommal. Főztem teát, és bekapcsoltam a tv-t. Véletlenül pont a srácokról ment egy interjú.

- Tom és Bill Kaulitz lakásán két titokzatos lányt fotóztak le. Talán becsajoztak a hírességek? Vajon mit szólnak ehhez a rajongók? Bővebben este fél hétkor itt. - Mondta a riporter csaj.

Mérgemben kikapcsoltam a tv.-t, és hozzávágtam a távirányítót a földhöz.

- Mi a fa**t csinálsz? - Káromkodott Réka, miközben ásítozva kijött a szobából.

- Lefotóztak minket. Ha érdekel, este fél hétkor megnézheted a tévében.

- Mi? - Nyílt tágra Réka szeme.

- Jól hallottad. - Járkáltam le föl idegességemben.

- Ebből elég! Én mondtam, hogy nem kéne itt maradnunk.

- Jó.

- Tudtam. Most mondhatnám, hogy én megmondtam!

- Állj már le! Nyugi. Ez megtörtént. Nem tudunk változtatni rajta, bármennyire is szeretnénk.

- Igaz. Ült le Réka.

- A csudába is! - Kezdtem most én dühöngeni.

Előkotortam a telefonom, és Billt hívtam.

- Hát persze, hogy nem elérhető. Ki tudja hol koncertezik éppen... Csak épp elfelejtette, hogy mekkora hülyeséget csinál, azzal, hogy mi itt vagyunk. De mi vagyunk a hülyék. Kellett eljönnünk.

- Hé! Csajszi! Ne gyötörd már magad. Nyugi. Megoldjuk. Mindig, mindent megoldunk együtt. Ez sem lesz máshogy.- Vette át a szerepem Réka.

- Köszi. - Ültem le mellé, és megöleltem.

Réka csinált nekem még teát, mert az lenyugtat, én pedig próbáltam hívni Billt és Tomot. Semmi. Egyszer csak megszólal Réka telefonja.

- Igen? - Vettem fel.

- Szia. Kimegyek Berlinbe.

- Mi? - Csodálkoztam.

- Hiányzol, ezért eldöntöttem. - Magyarázta a pasi, én meg automatikusan megnéztem a kijelzőt.

- Máté?

- Igen. Ki más lenne. - Nevetett. - Mi a baj Réka?

- Az, hogy én nem Réka vagyok.

- Mi? akkor? Kivel beszélek?

- Zsófival.

- Bocsi. Réka?

- Bocsi, szerintem most nem alkalmas. Szia. - Tettem le.

- Ki volt az?

- Egyik osztálytárs. - Legyintettem, és próbáltam hihetően hazudni.

- Mit akart?

- Bulizni hívni.

- Aha. - Nyomta a kezembe Réka a bögrét.

- Ide adod a telefonom? - Tartotta a kezét, én meg oda nyomtam neki az én telefonom. Még szerencse, hogy egyforma telefonokat vettünk.

Nem tudom, hogy miért hazudtam, de talán volt benne valami olyasmi szándék, hogy sima terepet akarok készíteni Tomnak. Mondjuk a jelenlegi helyzetben nagyon úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, de azért egy próbát megér.

16. Meggyőzés

Reggel nyújtózkodva ébredtem fel. Megfordultam, és mosolyogtam. Kinyitottam a szemem, és azt vártam, hogy valaki majd vissza mosolyog rám, mondjuk Bill. De nem így lett. Felültem, és körülnéztem. Sehol senki. Automatikusan megindultam Tom szobája felé. Benyitottam, és az alvó Rékát láttam. Körbenéztem a házban. Senkit sem találtam. Végül megpillantottam egy cetlit a konyhaasztalon.

,, El kellett mennünk koncertezni, három nap múlva jövünk csak haza. Bocsássatok meg, hogy nem szóltunk, de úgy tudtuk, hogy ezt a koncertet törölték. Természetesen lakhattok a házunkban, és hagytunk nektek pénzt is. Tudjuk, hogy ez elég nagy szemétség volt tőlünk. Megígérjük, hogy be fogjuk pótolni ennek a három napnak minden percét. Még egyszer Bocsássatok meg!

Tom & Bill "

Lesokkolódtam. Valahogy felfoghatatlannak tűnt, hogy ez történt. Hogy lehet egy koncertet elfelejteni? Nem hiszem el, hogy David ilyen későn szólt volna a srácoknak. Itt valami nem stimmel. Agyaltam ezen még egy darabig, utána inkább előkotortam a telefonom, és Billt hívtam.

- Szia! Lécci ne üvölts! - Hadarta el gyorsan.

- Én? Miért üvöltenék? Csak kicsit szarul esett ez az egész. Nem is akartam elhinni, ezért is hívtalak most fel.

- Ne haragudjatok, jó? - Kérlelt.

- Részemről oké, de nem ígérem, hogy Réka is így fog reagálni. Nekem is rosszul esett, de tűrtöztetem magam, viszont Réka...

- Mi van velem? - Hallottam Réka kómás hangját, mire a kezébe nyomtam a telefont.

- Igen? - Motyogott.

- ...

- Mi? ezt mégis hogy képzeltétek? - Ébredt fel egyből Réka.

- ...

- Hogy ti mekkora barmok vagytok!  Azt hiszitek, hogy itt fogunk maradni az üres házatokban? Hát tévedtek! Én biztos nem maradok. Kifigyelnek az újságírók, aztán egy csomó ideig tőlünk fog zengeni a világ. Ez nekem nem hiányzik. - Oktatott Réka.

- ...

- Nem érdekel. - Flegmázott.

- ...

- Mi? De...

- ...

- Ez komoly? Mármint komolyan gondolod? - Kezdett meglágyulni Réka.

- ...

- Oké. Most az egyszer, csak a te kedvedért. Szia. - Tette le.

- Én mondtam, hogy te nehezebben fogod fogadni. - Sóhajtottam.

- De elfogadtam! - Mosolygott sunyin Réka.

- És ez minek köszönhető? - Érdeklődtem.

- Na ez az, amit nem mondok el. - Nyújtotta ki a nyelvét.

- Na ne már! - Nyavalyogtam.

- Nem lehet! - Tette karba a kezeit Réka.

- Jó. - Indultam a szobába.

Felöltöztem, és kivasaltam a hajam, ami nálam igen ritka. Van olyan, hogy fésülködni is lusta vagyok, de ez általában nem látszik.

- Na hali! - Indultam a kijárat felé.

- Hova ilyen sietősen? - Kérdezte Réka, mire megfordultam.

- El. Sétálok egyet.

- Engem nem is hívsz? - Ásított.

- Hulla fáradt vagy. Inkább aludj. - Mentem ki, és amíg el nem hagytam az utcát siettem, nehogy Réka utánam tudjon jönni.

Nem tudom, hogy miért, de most egyedül akartam maradni.

Réka Billék lakásán:

Felment msnre, és Máté egyből ráírt.

* Szia. Mizujs?

* Szia, semmi, hulla, ott?

* Nem több. Hiányzol.

* Mi?

* Igen, hiányzol.

* Ha ha. - Vette semmibe Máté kijelentését a lány.

* Komolyan mondom. Kár, hogy nem vagy itt.

* Miért? Mi lenne, ha ott lennék? - Incselkedett Réka.

* Sok minden lehetne.

* Nem is ismerlek.

* Pl.: megismerhetnél.

* Úgy sem maradok örökre kint. Nem olyan szimpatikus Német ország. Ha haza jön Zsófi, akkor szerintem be is számolok neki arról, hogy én haza akarok menni.

* Komolyan? - Lepődött meg a srác.

* A lehető legkomolyabban.

* Akkor várlak haza.

* Ez most úgy hangzott, mint ha már együtt is laknánk. xD - Viccelődött.

* Bocsi... Most mennem kell. - Fogta menekülőre a dolgot Máté. * Szia. - Köszönt el, és már ki is lépett.

Réka kiment a konyhába, és harapni való után nézett. Egyre csak azon járt az agya, amit Bill mondott neki, és amivel itt tudta tartani.

Nálam:

Eltaláltam egy parkba, és sok kisgyereket láttam szaladgálni a játszin. Leültem egy padra, ahonnan rá lehetett látni a gyerekekre, és gondolkodni kezdtem. Vajon mivel vette rá Billt Réka, hogy maradjon? Vajon Tommal kapcsolatos? Vagy... vagy talán velem? Egyre több gondolat merült fel bennem.

15. Az első verzió...

- Mit énekeljek neked? - Engedett el Bill a szorításából.

- World behind my wall?

- Miért pont ezt?

- Ez a kedvencem!

- Oké. Csak keresek kíséretet alá, mert lehet, hogy ha csak énekelném, az unalmas lenne.

- Szerintem nem lenne unalmas.

- Nem baj, azért megkeresem. - Kezdett kutakodni. - Nincs meg. - Jött vissza, és leült.

- Nekem jó az is, ha csak a te hangodat hallom. - Simogattam meg a vállát.

- Köszi.

Végül valahogy az ölében kötött ki a fejem, és kinyúltam a kanapén. Ő a hajammal játszott, és közben énekelt. Szívmelengető érzés volt. Soha nem éreztem még hasonlót.

- Álmos vagy? - Hagyta abba Bill az éneklést.

- Nem.

- Akkor ilyen unalmas vagyok? - Nevetett.

- Nem, dehogy is!

- Gyere. - Ültetett  fel, és felsegített a kanapéról.

- Hova? - Kérdeztem nyűgösen.

- A szobába. Látszik rajtad, hogy hulla vagy. Jobb lesz, ha alszol.

- Oké, de csak ha te is jössz velem. - Mosolyogtam.

- Oké. - Egyezett bele.

Tomék: ( Ezt egy mesélő szemszögéből írom)

- Szerinted mit csinálnak Billék? Olyan csend van... - Kérdezte Réka Tomtól, miközben mentek a nappali felé.

- Nem tudom. Lehet bealudtak. - Mosolygott Tom.

- Vagy valami mást csinálnak. - Ásított Réka.

- Álmos vagy?

- Egy kicsit.

- Akkor menj csak aludni.

- Köszi a sétát. - Mosolygott a lány, és a szoba felé vette az irányt.

- Jó éjt! - Bólintott Tom.

- Álmodj szépeket. - Mosolygott vissza rá Réka.

Amikor benyitott, ölelkezve látta Billt és Zsófit. Amilyen gyorsan benyitott, olyan gyorsan ment is ki. Azon gondolkodott, hogy telepedjen le a nappaliban, vagy esetleg menjen be Tomhoz.

- Nem láttad Billt? - Jött ki Tom a fürdőből egy szál alsóban.

- Bent alszik, Zsófival.

- Akkor neked nem maradt hely?

- Ezek szerint.  Jó nekem a kanapé. - Indult a nappaliba Réka.

- Szó sem lehet róla. Inkább aludj velem. - Mondta Tom. Réka erre a kijelentésre fülig elpirult. - Ne vedd tolakodásnak. Bocsi. Inkább aludj csak a szobámban, én pedig alszok a kanapén.

- Ami azt illeti nekem tetszett az első verzió is. - Mosolygott Réka, mire Tom a kezénél fogva, gyengéden behúzta a szobájába.

- Álmodj szépeket. - Adott egy puszit Tom, Réka arcára.

- Te is. - Viszonozta ugyan ezt Réka is, majd lehunyta a szemét.

14. Összeillenek

Kaja közben Tomnak végig Rékán járt a szeme, de ebből Réka semmit nem vett észre, mert folyton a tányérját bámulta. Gondolom zavarban lehetett. Billel akárhányszor összenéztünk elmosolyodtunk, és én amikor észrevettem, hogy lebuktam, lesütöttem a szemem.

- Réka, eljössz velem sétálni este?

- Igen. - Válaszolt azonnal Réka. - De miért este?

- Azért, mert akkor akár mehetnénk testőrök nélkül is. Sötétben nem látnak, és nem ismernek fel.

- Szerintem az iszonyatosan bő pólóid miatt bárki, bármikor felismer. - Jegyezte meg, mire kicsit kuncogni kezdtem.

- Majd felveszek valami mást. - Forgatta a szemeit Tom.

- Oké! - Mosolygott Réka.

- Köszi a késői ebédet. - Toltam beljebb a tányért az asztalon.

Bill felállt, és összeszedte a tányérokat.

- Segíthetek? - Mentem ki a konyhába.

- Nem köszi. Te vendég vagy. Ezt hagyd csak rám.

- De én szeretnék segíteni. - Mondtam, mire Bill elmosolyodott.

- Ha ennyire akarod. - Vont vállat, én pedig neki láttam elmosogatni.

- Mi elmentünk! - Kiabált be Tom.

- Sziasztok! - Köszöntünk el.

- Tomnak nagyon bejön Réka. - Jegyezte meg Bill.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Tom tényleg olyan nagy csajozó, mint amilyennek az újságok mondják?

- Az volt. Régebben tényleg voltak furcsa nő ügyei, de megváltozott. Most már elhiszi, hogy van szerelem, és keresi az igazit.

- Értem. Bocsi, ne vedd tolakodásnak, csak annyi mindent írnak rólatok, aminek én a felét sem hiszem el, és ezért inkább megkérdezem.

- Semmi baj. Örülök, hogy nem ítélsz meg a címlapok alapján.

- Nézünk tv-t? - Kérdeztem.

- Aha! - Indultunk a nappaliba. - Szerintem összeillenek. 

- Kik? - Néztem értetlenül, és letelepedtem mellé a kanapéra.

- Tom és Réka.

- Ja! - Nevettem. - Szerintem is. Bár ha Tomnak tényleg bejön Réka, akkor igyekeznie kell a kezdeményezéssel, mert van otthon egy srác, aki ráhajtott Rékára, mellesleg szerintem nem kellene összejönniük.

- Értem. Majd beszélek Tommal.

- Én is mondtam már neki. Megpróbálta letagadni. Nem nagyon ment. 

- Hát igen. Ő Tom. Hazudni sem tud valami jól. De nem is szokott.

- Szerinted meddig lesznek oda?

- Nem tudom. Ahogy Tomot ismerem, hát sokáig.

- És mi mit csináljunk addig?

- Van kedved zenét hallgatni? - Kérdezte Bill.

- Csak ha te énekelsz.

- Ne már! - Vágott grimaszt.

- Imádom a hangod. Naa! Lécci lécci lécci!

- Na jó. Csak neked, csak most.

- Köszi! - Öleltem meg, szinte ösztönösen. - Bocsi. - Húzódtam el.

- Miért kérsz bocsánatot? - Kérdezte, én pedig leszegeztem a tekintetem a földre.

- Nem akarom, hogy úgy lásd, mintha rád akarnék mászni vagy valami. Ez csak...

- Ugyan már Zsófi! - Emelte fel a fejem az államnál fogva. -  Nem veszem tolakodásnak a viselkedésedet. Te egy nagyon szimpatikus lány vagy. Örülök, hogy megismerhettelek, és hogy voltam olyan merész, hogy elhívtalak ide. - Mondta, és közben végig a szemembe nézett, a gyönyörű barna szemeivel.

- Köszi! - Szipogtam.

- Te sírsz? - Kérdezte.

- Nem. - Töröltem meg a szemem. - Csak most kezdem el feldolgozni, hogy találkozhattam veled, és hogy itt lakok a ti házatokban. Ez annyira csodálatos érzés.

- Örülök, hogy örülsz! - Húzott magához, és megölelt.

13. Semmi

- Mi az? - Nézett Bill kíváncsian Tomra, és belecsapott Tom tenyerébe.

- Semmi. - Mosolyodott el, még mindig Rékát nézve.

- Ő itt Zsófi. - Mutatott rám Bill. - Ő pedig Réka. - Mutatott rá is.

- Sziasztok! - Ment oda Rékához, és adott neki két puszit, majd ugyan így nekem is.

- Van itthon valami kaja? - Érdeklődött Bill.

- Nincs. El kéne ugrani a boltba.

- Oké, elmegyek én. Te addig maradj itt, a lányokkal. - Adta ki a parancsot Bill, és már indult is.

- Megmutatom a szobátokat. - Indult el, és intett, hogy kövessük.

- WoW! Ez tök jó! - Huppant le az ágyra Réka.

- Na ja! Csak ez az én szobám. - Jegyezte meg mellékesen Tom.

- Hopsz! Bocsi. - Állt fel Réka.

- Semmi. - Legyintett. - Ez a tiétek. - Nyitott be egy másik ajtón.

- Ez is tök jó. - Jegyezte meg Réka.

- Aha! - Helyeseltem.

- Magatokra hagylak, csomagoljatok ki nyugodtan. - Ment ki, és becsukta maga után az ajtót.

É tíz perc alatt kicsomagoltam, Réka meg leragadt a laptopjánál.

- Kivel írsz?

- Mátéval.

- A bulis sráccal?

- Aha!

- És?

- Mi és? - Értetlenkedett Réka.

- Miről beszéltek? - Ültem le mellé.

- Talizni akar. Épp azt magyarázom, hogy Németben vagyok.

- Ok. Na én kimegyek, majd jössz.

- Oksi. - Meredt bele megint a gépbe, én pedig kimentem Tomhoz.

- Rá gyújthatok itt bent?

- Aha! - Bólintott, és mutatta, hogy üljek le  a  kanapéra.

- Köszi.

- Nincs mit...Egyébként eleinte még elleneztem ezt az egészet.

- Tudom. - Szakítottam félbe, mielőtt folytatta volna. - És meg is értem. Vad idegenekkel együtt lakni... Nem lehet egyszerű. Nekem sem az.

- Eddig nem tűnik pedig bonyolultnak.

- Örülök neki.

- És a barátnőd?

- Réka? Mi van vele?

- Igen ő. Van barátja?

- Nem, nincs. De ha rá akarsz hajtani, akkor időben kezdd el, mert rástartolt egy magyar srác is.

- Mi? Én ráhajtani? - Nevetett Tom.

- Látszik rajtad. Le kellett volna fényképezni, ahogy nézted.

- De nem is ismerem.

- Majd megismered. - Mosolyogtam.

- És te meg Bill? - Terelt.

- Mi van velünk? - Jelent meg Bill.

- Semmi. - Vágtuk rá egyszerre.

- Aha. Na mindegy. Hoztam kaját. Eszünk?

- Aha! Szólok Rékának. - Indultam a szobák felé.

12. Feloldódás

- Zsófi, hajlandó lennél te is megszólalni? - Bökött oldalba Réka, amit Bill csak mosolyogva nézett, de nem érthetett, mert magyarul mondta.

- Bocsi... - Mondtam. - Bill! Mégis hogy vettél fel msnre? - Fordultam felé.

- Úgy, mint bárki mást. Partner felvétele, msn cím...

- Oké! Nem úgy gondoltam. - Mosolyogtam szégyenlősen.

- Egyszerűen. Nagyon szimpatikusnak találtalak, és tetszett, ahogy fogalmazol. Gondoltam egy próbát megér, aztán ha nem olyan lettél volna, ahogy azt gondoltam, akkor most nem lennél itt.

- Ari vagy. - Mondtam, és közben a szemébe néztem.

- Messze laktok? - Kérdezte Réka.

- Nem. Már csak két utca. - Nézett ki az ablakon Bill.

- Még egy hotelt is keresni kell. - Mondtam Rékának.

- Mi? Hotelt? - Kételkedett Bill. - Ugyan már! Nálunk fogtok lakni!

- Mi? De... - Akadtam ki.

- Semmi de! - Szólt rám Bill.

- Oké.

- Mit értesz az alatt, hogy nálunk? - Kérdezte Réka.

- Természetesen Tomra gondolok. Elválaszthatatlanok vagyunk. Ezért is lakunk együtt. - Magyarázta.

- WoW! - Hüledeztem.

- Mi az? Valami baj van? - Ijedt meg Bill.

- Nem, dehogy is! - Mosolyogtam.

- Hát akkor?

- Kíváncsi vagyok Tomra is. - Találtam egy megfelelő érvet.

- Hát még én. - Jegyezte meg magyarul Réka.

- Hé! Mit mondott? - Kérdezte tőlem Bill.

- Semmi semmi! - Tereltem.

- Aha! Persze!

- Komolyan! Semmi lényeges. Csak örül.

- Értem. - Hagyta rá, de tudtam, hogy tudja, hogy többről van szó. - Van olyan hely, ahova elmennétek itt Berlinben?

- Igen. Kb. Mindenhová! - Nevettem.

- Akkor ezt holnapra halasztjuk.

- Tom tudja, hogy mi megyünk? - Kérdezte Réka.

- Igen. Vagyis azt igen, hogy Zsófi jön. Be kell valljam, hogy nem örül neki. Lehet, hogy csak féltékeny... Azt viszont nem tudja, hogy egy igen aranyos, és szép barátnője is vele tart. -  Célozgatott Bill.

- Értem. - Bólintott Réka, és lesütötte a szemét.

- Megjöttünk. - Szállt ki Bill, és kinyitotta nekünk az ajtót.

- Milyen udvarias! - Jött a következő megjegyzés Rékától.

Bill a bejárat felé vezetett minket. Meglepődtem azon, hogy ahhoz képest, hogy megtehetnék, nem valami hihetetlen nagy luxus villában laknak. Ugyan nagy ház állt előttünk, de nem vágtam volna rá egyből, hogy egy sztár lakik itt. Ez tetszett. Billék ezek szerint nem menőznek a pénzükkel.

- Bill? - Kiabált ki Tom valahonnan.

- Szeva bratyó! - Köszönt lazán testvérének Bill.

- Hali! - Jött ki, és pacsit nyomott volna Billnek, de meg akadt a szeme Rékán.

11. Fény derül a rejtélyre

Remélem tetszeni fog, és örültök majd ennek a résznek! :P :D

- Várod már, hogy láthasd Billt? -Kérdezte Réka, már nem először.

- Igen. Meg azt is, hogy kiderüljön, hogy most kit fogok látni.

- Mi az, hogy kit? Még jó, hogy Billt!

- Ha te mondod. - Néztem ki az ablakon.

- És? Ki jön elénk?

- Elméletileg igen. Tegnap beszéltem vele msnen, és azt mondta, hogy a reptéren fog minket várni.

- Az tök jó.

- Szerintem is.

Előkotortam egy újságot a táskámból, és elkezdtem olvasni. Már vagy százszor végignyálaztam, de nem tudtam mivel lefoglalni magam. Réka elaludt, szóval még vele sem tudtam beszélni.

- Kér valamit? - Kérdezte a stewardess.

- Nem köszönöm. - Próbáltam kedvesen válaszolni.

Rá untam az újságra, és inkább hallgattam az mp4em.Bemondták a hangosbemondón, hogy fél óra múlva megérkezünk. Lassan Réka is felébredt. Alig hitte el, hogy már Német földön vagyunk. Ezzel én sem voltam másképp.

- Alig várom, hogy Berlinben sétálhassak. Ezt el sem hiszem. - Kezdtem én is lelkesedni.

- Na végre! Azt hittem megint lehangoló leszel. Kicsit nehéz követni a hangulatváltozásaidat.

- Bocsi. De most jó kedvem van.

- Hogy fog téged elviselni a jövendőbeli pasid? - célozgatott Réka.

- Ugyan már! - Nevettem.

Leszálltunk a gépről, és kimentünk a  váróba. Sehol sem láttunk egy tetőtől talpig bebugyolált Billt sem, és testőrt sem.

- Most mondjam azt, hogy én megmondtam? - Dobtam el a csomagjaimat.

- Még ne add fel! Lehet, hogy nem itt vannak. - Indult el Réka.

- Legalább várj már meg! - Szóltam utána, és megpróbáltam összeszedni a csomagjaim, de nem nagyon sikerült.

- Segíthetek? - Kérdezte valaki angolul, mire egy hatalmasat dobbant a szívem. 

Megfordultam, és nem hittem a szememnek. Ez... nem lehet igaz! Csalódtam. Nem Bill volt.

- Köszönöm menni fog egyedül is. - Igyekeztem minél hamarabb összeszedni magam, és Réka után indultam.

Nem vettem észre egy földön heverő kabátot, és felbuktam benne. Már csak ez hiányzott. Az egyik táskám szétnyílt, és az összes ruhám kiborult belőle. Fülig vörösödtem szégyenemben, és mérgemben egyaránt. Réka azonnal visszaindult segíteni.

- Segíthetek? - Kérdezte megint valaki, és már épp fordultam volna meg, hogy mondjam, hogy kösz nem, mire az illető elém állt.

- Bill? - Esett le az állam. - Bill Kaulitz? - Kapkodtam levegő után. 

- Igen, én lennék. - Nyújtott felém kezet. - Te pedig Zsófi, ugye? - Mosolygott, amitől képes lettem volna elájulni.

- Igen. - Bólintottam, de alig tudtam megszólalni.

- Azt hittem, hogy nem foglak felismerni. Szerencsére a valóságban is ugyan olyan jól nézel ki, mint képen, és webkamerán. - Hajolt le, hogy segítsen összeszedni a cuccaimat.

- Köszi. - Mondtam, és közben szinte égett az arcom.

Nem volt hazugság. Tényleg Bill vett fel msnre. Nem vert át senki. És még bókol is nekem. ezt el sem hiszem.

- Hello! - Köszönt Réka, úgy, mint ha régi jó barátjához jönne oda.

- Szia! Te pedig Réka vagy ugye? - Kérdezte, és Rékának is kezet nyújtott.

- Igen. Örülök, hogy találkoztunk.

- Én is. A barátnőd mindig ilyen szótlan?

- Nem hinném. - Nevetett ki Réka. - Szerintem csak meg van illetődve.

- Nyugi, nem bántalak. - Tette a vállamra Bill a kezét.

- Bocsi, de ez egyszerűen hihetetlen. Komolyan Billel állok szembe? - Fordultam Rékához. - A kedvenc énekesemmel? És komolyan itt vagyok Németországban, mert ő elhívott? Nem csak álom ez az egész?

- Nem, nem álom! - Biztosított Bill.

Nagy nehezen sikerült össze szednem magam, és elindultunk. Hiányoltam az őröket, de egyszer csak két nagy maci, vagy inkább medve jelent meg mögöttünk. Talán jobb volt, amíg nem láttam őket.

- Eljöttök hozzánk? - Kérdezte Bill.

- Igen! - Vágta rá Réka egyből, majd Bill rám nézett.

- Ha nem baj.

- Hogy baj-e? - Nevetett, sőt szinte hahotázott. - Azt hiszem talán te vagy az egyetlen olyan rajongóm, aki nem ugrál egyből körül, és nem sikítozik, amikor meglát. Nem mint ha ez baj lenne. Ez tetszik. - Sikerült megint zavarba hoznia.

- Ezek szerint nem is vagyok akkora rajongó.

- Ez nem igaz. Nem is tudom összeszámolni, hogy hány levelet írtál. Nem átlagos rajongói leveleket, hanem komoly leveleket, amikből látszott, hogy nem csak divatból tartozol a rajongóink közé.

- Köszi.

- Akkor mehetünk? - Kérdezte, de nem várta meg a választ, hanem betette a csomagokat a hatalmasnak látszó csomagtartóba.

10. Másnaposan

Mivel nem akarom, hogy nagyon sokáig kelljen várnotok, amíg fény derül a titokra, ezért kicsit felgyorsítottam  a történéseket :D

Még két eperkoktél, és máris jobb kedvem volt, mint amikor a Kamu, vagy nem kamu Billel beszéltem. Réka már haza akart menni, de Máté kérlelte, hogy maradjon. Még fél órát maradtunk, aztán Rékáékhoz indultunk. A szülei, és Fruzsi is aludt már, szóval csendben kellett volna maradnunk, de nem nagyon ment. Réka kiküldött az erkélyre, hogy józanodjak ki. Két szál cigi után aludtam el, az erkélyen. Másnap reggel Réka már reggelivel várt.

- Köszi. - Ültem le az asztalhoz.  - Hogy érezted tegnap magad? - Kérdeztem kíváncsian.

- Baromi jól! Tök jó fej ez a Máté!

- Most mondjam, hogy én meg mondtam? - Nevettem.

- Mi? Nincs köztünk semmi! - Mentegetőzött Réka.

- De majd lesz! - Kacsintottam.

- Zsófi! - Szólt rám.

- Réka?

- Hagyjuk. - Legyintett. - Inkább beszéljünk Billről.

- Mit kell róla beszélni?

- Három nap múlva utazunk!

- Tényleg?...Tényleg! - Gondolkodtam el.

- Szóval csajszi ideje elkezdeni pakolni! - Állt fel, és összeszedte a tányérokat.

- Szerintem én lassan haza megyek. Biztos jól esne anyámnak, ha vele lennék, ameddig még itthon vagyok. Meg azt hiszem  kellően másnapos is vagyok...

- Oké. Akkor szia!

- Szia! Legközelebb szerintem a reptéren találkozunk!

- Oksi! Csáó!

- Puszi!

Otthon segítettem anyunak, és kimostam pár ruhát, amit majd magammal akarok vinni. Este felnéztem msnre, de Bill nem volt fent, ezért ki is léptem. Megnéztem valami dög unalmas filmet, és elaludtam.

***

Három nap múlva

- Megvannak a jegyek? - Izgult Réka.

- Persze! - Vettem elő a két jegyet, és oda adtam a nőnek, aki a beszállókapunál állt.

- El sem hiszem! - Örvendezett Réka.

- Én sem. 

Amikor felszállt a repülő, még akkor is alig hittem el, hogy egy álmom valóra válik. Németország. Imádom. Már most, pedig még nem is volta ott.

9. A buliii

A bulin:

Réka ruhája: 

http://n1.vatera.hu/photos/e0/2f/049_1_big.jpg

 Én maradtam az egyszerű, farmer, póló variációnál:

http://www.vanity.hu/pictures/blog/538/12503_o.jpg

- Sziasztok! - Köszönt ránk az a srác, aki elhívta Rékát.

- Hali! - Köszönt Réka, én meg csak bólintottam.

- egyébként Máté vagyok. - Mosolygott idétlenül a srác.

- Én Réka, ő pedig Zsófi. - Mutatott felém, de én már épp mentem volna el. - Hova mész? - Fogta meg a kezem.

- Leülök.

- Nem táncolunk? - Meredt rám.

- Táncolj Mátéval. Ugye táncolsz vele? - Fordultam a srác felé.

- Jó, de nem úszod meg! 

- Oké! - Lökdöstem Máté felé.

Leültem a pulthoz, és kértem egy eperkoktélt. Az eper a kedvencem, és ha valamiből lehet epreset kérni, akkor tuti azt kérek. Néztem Rékát, és Mátét. Látszólag jól érezték magukat, és Máté ráhajtott Rékára, de nem nyomult túlságosan. Cukik voltak. Rékán látszott, hogy bejön neki ez a Máté gyerek, és Mátén is, hogy Réka. Leült mellém valaki, de nem néztem felé. Bűzlött a piától.

- Szia cica! - Köszönt.

- Dávid? - Fordultam felé. - Mi a francot akarsz?

- Téged! - Ölelt volna át, de én gyors felálltam, és ő lezuhant a székről.

- Ennyit rólad! - Vágtam grimaszt, hátat fordítottam, és otthagytam.

Kedvet kaptam a tánchoz. Réka intett, hogy menjek, én pedig mentem is. Igazából soha semmi értelmét nem láttam a diszkónak. Valahogy nem szerettem táncolni, és ezáltal feleslegesnek tartottam a diszkót is, de most miért ne?

Egy számot áttáncoltunk, de én utána feladtam.  Magukra hagytam Rékáékat,és visszatelepedtem a pulthoz.

- Egyedül vagy? - Kérdezte a pultos srác.

- Nem. Velük jöttem. - Böktem Réka és Máté felé.

- Akkor ez olyan, mintha egyedül jöttél volna.

- Ha te mondod.

- Meghívhatlak még egyre?  - Bökött az üres koktélos pohárra.

- Ühüm. - Bólintottam, és közelebb toltam a poharat.

- Bejössz? - Nézett fel rám.

- Nem köszi. - Ráztam a fejem.

- Te tudod.

- Nincs véletlen laptopod? - Kérdeztem.

- De van, de csak akkor, ha bejössz.

- Na jó!

Bementem, és leültem gépezni. Ilyen alapon megéri diszkóba járni. Felmentem msnre, és amikor észrevettem, hogy fent van Bill, rögtön ráírtam. Szerencsére az ismeretlen, de jó fej pultos srác  nem nagyon foglalkozott velem, mert sok vendég volt.

* Hey!

* Szia!

* Hogy vagy? Mizujs? Mesélj valamit! - Írtam, de ő egy darabig nem válaszolt. Biztos meglepte, hogy így letámadtam, mivel máskor alig írok egy-két szót.

* Köszi jól. Kicsit fáradt vagyok, most lett vége egy koncertünknek, de egyébként jól vagyok. Te?

* Én is köszi. Most egy diszkóban vagyok, a barátnőmmel, és a barátjával. Unatkoztam, de géphez jutottam, szóval most jó kedvem van.

* Ennek örülök.

* Nemsokára találkozunk.

* Aha! Már alig várom. De jól látom, hogy optimistább lettél?

* Nem, csak úgy vagyok vele, hogy ha nem is Bill vagy, akkor is legalább megismerek valakit, aki nem is olyan rossz arc.

* Köszi, rendes vagy. Te sem vagy rossz arc. Igazából örülök is neki, hogy nem vagy olyan, mint a többi rajongó. Más már rég hisztizne a barátainak, hogy beszélt Bill Kaulitzal, akibe fülig bele van zúgva, pedig nem is ismeri...

* Megértelek. Ez a része biztos nem valami jó a sztárságnak.

* Hát nem, de meg lehet szokni, csak eleinte nagyon letörtek az idióta pletykák.

* Értem. Szerintem én sosem tudnám megszokni.

* Most mennem kell, örülök, hogy beszéltünk.

* Ne már! - Tartottam volna itt.

* Bocsi, Tom zaklat, hogy engedjem ide, mert beszart a gépe.

* Értem. Akkor bye.

* Bye Bye! :D

8. Félelem a csalódástól

Hazaértem, és felmentem a szobámba. Kidőltem az ágyamon, és Dávidon járt az eszem. Tényleg nem akarok tőle semmit, de nem azért, mert annyira szeretek egyedül lenni, hanem azért, mert valahol legbelül reménykedek abban, hogy tényleg Billel fogok találkozni, és talán ha megismerjük egymást, akkor lesz köztünk valami. De hogy gondolhatok ilyesmit? Ez biztos nem így lesz. Nem élem bele magam, mert akkor csalódni fogok, és csalódni utálok.

A gondolataimmal aludtam el, de hajnali négy körül arra ébredtem, hogy valaki dobálja az ablakom kaviccsal.

- Mit keresel itt? - Kiabáltam Dáviddal.

- Hozzád jöttem. Szeretlek! Veled akarok lenni! Örökké a tiéd vagyok.

- Te meghibbantál? - Becsuktam az ablakot, felkaptam a kabátom, és kirohantam hozzá. - Te részeg vagy! - Kiabáltam.

- Nem is. Csak egy kicsit ittam. - Dülöngélt.

- Na jó, most jobb lesz, ha haza mész! - Parancsoltam rá.

- Hol van a haza? - Kapaszkodott belém.

- Már csak ez hiányzott. - Motyogtam.

Nagy nehezen bevonszoltam Dávidot a házba, és lefektettem a kanapéra. Szerencsére anyuék nem ébredtek fel rá, ő pedig hamar elaludt. Vissza mentem a szobámba, de már nem bírtam aludni.

- Ááá! - Hallom reggel anyám sikítását.

- Mi a baj? - Szaladtam ki.

- Ő meg ki? - Jött felém.

- Dávid. - Forgattam a szemem.

- Mit keres itt?

- Tegnap részegen az ablakom alatt szerelmet vallott, és azt sem tudta hol lakik. Nem tudtam vele mást tenni.

- Ja értem. Bocsi kicsim, de megijedtem.

- Semmi baj. - Indultam el Dávid felé. - Ébresztő! - Lökdöstem meg.

- Anya! Csak még öt perc! - Nyöszörgött.

- Anyád nincs itt. - Mondtam, mire felpattant a szeme.

- Basszus, mi történt? - Ült fel.

- Kicsit bepiáltál, és nem találtál haza.

- Bocs. - Nézett rám, nagy boci szemekkel.

- Semmi baj, de ideje haza menned, ha még a suliba is be akarsz érni.

- Oké. - Válaszolt, és már indult is.

A suliban Réka egy jót nevetett ezen a Dávidos sztorin, és egyáltalán nem vette komolyan. Miután elmeséltem neki a történteket, ő is mesélni kezdett, és váratlanul rossz kedve lett.

- Mi baj? - Kérdeztem, és megöleltem.

- Semmi, csak azt hiszem, hogy Danival vége.

- Mi? Mégis miért?

- Mert alig vagyunk együtt, és ha vele is vagyok, az is olyan, mintha csak egy barátommal lennék.

- Azt akarod mondani, hogy...

- Nem szeretem. - Fejezte be helyettem.

- Biztos meg fogja érteni. - Biztattam.

- Ha te mondod. - Vonta meg a vállát, majd a tanárra koncentrált.

- Délután felhívlak, hogy nálatok alszok-e jó? - Kérdeztem.

- Aha! - Bólogatott.

***

(Itt egy kicsit ugrunk, remélem nem baj)

- ...Végül kellemes nyári szünetet szeretnék kívánni mindenkinek! - Zárta le az igazgató a beszédét.

- Végre! - Ásítottam.

- Jössz este bulizni? - Szökdécselt mellém Réka.

- Hova? 

- Nem tudom. - Vonta meg a vállát, és nevetett.

- Oké, akkor elmegyek. - Nevettem én is.

- Hali csajszi! - Jött oda egy srác Rékához.

- Szia! - Köszönt.

- Eljössz este a zsákba?

- Aha! - Mosolygott Réka. - Hozhatom Zsófit is? - Mutatott rám.

- Persze! - Mért végig a srác, majd egy mosoly kíséretében elment.

- Ez ki volt? - Kérdeztem.

- Nem tudom. 

- WoW! A végén tök hamar találsz valakit Dani helyett. - Böktem oldalba.

- Nem tudom. Akkor megyek bele csak egy kapcsolatba ha tényleg érzek is valamit.

- Én ezt megértem, de ki tudja... - Kacsintottam.

7. Előre hozva

Másnap a suliban:

- Hali csajszi! - Jött oda hozzám Réka.

- Szia! - Adtam neki puszit.

- Jössz? - Indult el.

- Hova?

- Az előadó terembe. Az igazgató prédikálni akar valamit.

- Biztos megint valamelyik alsós csinált valami hülyeséget. - Forgattam a szemem.

- Aha. - Indultunk el.

Az igazgatónkról tudni kell, hogy ha beszédet mondd, akkor minimum hat oldalt olvas fel. Most kivételesen nagyon rövid beszédet tartott, és hihetetlenül jó hírrel várt minket. Május végén vége lesz a sulinak, olyan okokból, amiről nem tudhatunk.

- Te ezt elhiszed? - Kérdeztem Rékát, miközben a terem felé mentünk.

- Hazudna szerinted?

-  Nem, de ez akkor is hihetetlen. - Kételkedtem tovább.

- Már csak ez a hónap, és vége. Hosszabb lesz a nyári szünet.

- Jobban rá fogok unni.

- Nem hinném, hisz megyünk németbe.

- Ja tényleg! Akkor legalább végre kijutok.

- És találkozol Billel.

- Vagy nem. De én már annak is örülök, hogy eljutunk Berlinbe.

- Annyira várom már! - Örvendezett Réka.

- Én is. És nem fogok csalódni, ha nem Bill az, akivel találkozni fogok.

- Csajszi! Legyél optimista!

- Oké! - Mosolyogtam.

- Most hétvégén is nálunk alszol?

- Nem lenne rossz. - Mondtam, és ebben a pillanatban benyitott a tanár.

Délután beszéltem Kamu Billel msnen. Nagyon örült, hogy hamarabb tudunk találkozni. Úgy éreztem, hogy épp itt az ideje, hogy anyumnak is beszámoljak a nyári terveimről.

- Anya! Beszélhetnénk? - Mentem ki a konyhába.

- Persze kicsim. Ugye nincs semmi baj?

- Nincs.

- Hallgatlak. - Ült le.

- Nyáron kimehetek Németországba? - Kezdtem kérdéssel.

- Kicsim. Nem tudok pénzt adni.

- Nem is kell. - Vágtam közbe. - Egyik ismerősöm küldött nekem, és Rékának jegyeket.

- Tudom, hogy ez minden álmod, szóval én elengedlek.

- Köszi! - Öleltem meg.

- De remélem nem lesz semmi baj. 

- Nem, dehogy!

- Rékát is elengedik?

- Nem tudom.

- Majd beszélek a szüleivel.

- Megtennéd?

- Persze! - Nyúlt is a telefonjáért.

- Köszi! - Indultam vissza a szobámba.

Csörgött a telefonom.

- Szia Réka! - Vettem fel.

- Hali! Mondd anyudnak, hogy köszönöm. - Nevetett.

- Rendben! Tegnap miért voltál fáradt egyébként?

- Nem voltam fáradt, hanem Danival voltam. - Nevetett még mindig.

- Na! És megvagytok?

- Igen. Ugye eljöhet velünk?

- Persze! - Vágtam rá egyből.

- Köszi! Szia! - És már le is tette.

- Szia. - Mondtam a süket telefonnak.

Este hat körül elmentem kutyát sétáltatni. Leültem egy padra, és néztem a kis Lucy-t, hogy milyen jól érzi magát. Föl s alá szaladgált, és ugatott. A szomszéd kutyája, de minket szokott megkérni, hogy vigyázunk rá, mert sűrűn elutazik.

- Szia! Ari a kutyád. - Ült le mellém Dávid, az egyik osztálytársam.

- Köszi! Hogy-hogy itt vagy? - Lepődtem meg, mert ő a falu másik végén lakik.

- Igazából hozzátok indultam.

- Valóban? És miért?

- Eljönnél velem vacsorázni? - Kérdezte, és egy pillanatra leblokkoltam.

- Úgy érted, hogy egy randira?

- Így is mondhatjuk. - Mondta, mire elhúztam a szám. - De ha akarod, akkor lehet szimplán egy baráti vacsi is. - Vigyorgott idétlenül.

- Oké, ebben benne vagyok. De most megyek. Lucy biztos éhes már.

- Elkísérhetlek.

- Persze! - Indultam el, ő pedig jött mellettem.

Nincs Dáviddal semmi bajom, de nem akarok tőle semmi többet, mint barátság. Jobb ez így neki is, és nekem is.

6. Jegy(ek)

Összepakoltam, és elköszöntem Rékától.

- Akkor holnap a suliban. - Adott puszit.

- Oksi!

Otthon anyunak segítettem, utána leültem a gép elé. Kapcsoltam zenét, mi mást, mint Tokio Hotelt :P. Amikor bejelentkeztem msnre, rögtön rám írt Kamu Bill.

* Elküldtem a jegyeket.

* Jegyeket? - Lepődtem meg.

* Aha. Gondolom van olyan ismerősöd, akit szívesen magaddal hoznál.

* Igaz. Van, a legjobb barátnőm, Réka.

* Őt is szívesen megismerem :)

* Ok, már ha te tényleg Bill vagy.

* Úgyis rájössz, hogy nem hazudok. - Bizonygatta.

* Rendben, elhiszem majd, ha veled szemben fogok állni.

* Oké. Egyébként mikor jönnétek?

* Nyáron lenne a legjobb.

* Az még soká van.

* Nem is. Május van, tehát csak másfél hónap.

* Oké, de akkor is soká van.

* Ne nyavalyogj már! - Szóltam rá.

* Bocs.

* Semmi. - Írtam, és akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.

- Kicsim! Kész van minden holnapra? - Kiabált fel anyu.

- Igen. - Kiabáltam vissza.

* Most megyek, fáradt vagyok. - Írtam

* Ne már.

* Most megint a nyavalygás jön? 

* Nem. Szerintem engem te nem ismersz.

* Milyen jó megállapítás. - Forgattam a szemeim.

* És meg akarsz ismerni?

* Tegyük fel, hogy te tényleg Bill vagy. Akkor igen. El sem tudod képzelni, hogy mennyire.

* Komolyan?

* Mi okom lenne hazudni? - Kérdeztem vissza.

* Jó. Ennek örülök. Na akkor szia, és nemsokára beszélünk.

* Szia. - Léptem ki.

Unatkoztam, de valójában egyáltalán nem voltam fáradt. Bekapcsoltam a karaoke programot, és énekelni kezdtem.

- Szép hangod van. - Mondta valaki, mire kiejtettem a mikrofont a kezemből, és megfordultam.

- Réka! Basszus, meg akarsz öletni? - Nevettem.

- Nem bocsi. Csak azért ugrottam be, mert gondolkodtam.

- Olyat is tudsz? - Nevettem.

- Bármilyen meglepő, igen.

- Oké. És mire jutottál?

- Bill csak neked fog küldeni jegyet. Honnan szerzünk pénzt nekem is?

- Ez miatt nem kell aggódnod. Bill két jegyet küldött, ami elvileg nemsokára itt lesz. Az egyiket nekem, a másikat pedig neked.

- Ez tök jó!

- Ja!

- Jól látom, hogy kicsit kezdesz jobban hinni ebben az egészben?

- Talán. - Mosolyogtam.

- Ennek örülök.

Még beszélgettünk egy darabig, aztán Réka hazament. Másnap a suli halál unalmas volt. Töriből, és matekból dogát írtunk. Még szerencse, hogy tanultam.

- Délután msn? - Kérdezte Réka.

- Oké. - Mosolyogtam.

***

Két nap múlva

- Nem jött levelem? - Kérdeztem anyut, amikor hazaértem a suliból.

- Nem tudom, nem néztem meg.

- Ok. - Letámadtam a postaládát, és  végignéztem vagy 10 levelet, mire megakadt a szemem az egyiken.

Se feladó, se cím, csak a címzett. Azonnal kibontottam, és két Berlinbe szóló repülőjeggyel találtam szemben magam. Előkotortam a táskámból a telefonom, és felhívtam Rékát.

- Igen? - Vette fel kómásan.

- Itt vannak a jegyek! - Kiabáltam.

- Mi?

- A repülőjegyek!

- Tök jó.

- Ja.

- Jó látni, az-az hallani, hogy örülsz.

- Ez még nem azt jelenti, hogy ő az igazi Bill.

- Jaj ne már! 

- Bocsi, de mondtam, csak akkor hiszem el, ha velem szemben fog állni.

- Jó... Fárasztó vagy, ugye tudod.

- Bocsi.

- Na megyek, álmos vagyok.

- Még csak most értél haza a suliból. - Értetlenkedtem.

- Aha, de akkor is hulla vagyok.

- Oks, jó éjt! - Tettem le.