11. Fény derül a rejtélyre

2010. jan. 7. 15:33 - írta Ayvilo

Remélem tetszeni fog, és örültök majd ennek a résznek! :P :D

- Várod már, hogy láthasd Billt? -Kérdezte Réka, már nem először.

- Igen. Meg azt is, hogy kiderüljön, hogy most kit fogok látni.

- Mi az, hogy kit? Még jó, hogy Billt!

- Ha te mondod. - Néztem ki az ablakon.

- És? Ki jön elénk?

- Elméletileg igen. Tegnap beszéltem vele msnen, és azt mondta, hogy a reptéren fog minket várni.

- Az tök jó.

- Szerintem is.

Előkotortam egy újságot a táskámból, és elkezdtem olvasni. Már vagy százszor végignyálaztam, de nem tudtam mivel lefoglalni magam. Réka elaludt, szóval még vele sem tudtam beszélni.

- Kér valamit? - Kérdezte a stewardess.

- Nem köszönöm. - Próbáltam kedvesen válaszolni.

Rá untam az újságra, és inkább hallgattam az mp4em.Bemondták a hangosbemondón, hogy fél óra múlva megérkezünk. Lassan Réka is felébredt. Alig hitte el, hogy már Német földön vagyunk. Ezzel én sem voltam másképp.

- Alig várom, hogy Berlinben sétálhassak. Ezt el sem hiszem. - Kezdtem én is lelkesedni.

- Na végre! Azt hittem megint lehangoló leszel. Kicsit nehéz követni a hangulatváltozásaidat.

- Bocsi. De most jó kedvem van.

- Hogy fog téged elviselni a jövendőbeli pasid? - célozgatott Réka.

- Ugyan már! - Nevettem.

Leszálltunk a gépről, és kimentünk a  váróba. Sehol sem láttunk egy tetőtől talpig bebugyolált Billt sem, és testőrt sem.

- Most mondjam azt, hogy én megmondtam? - Dobtam el a csomagjaimat.

- Még ne add fel! Lehet, hogy nem itt vannak. - Indult el Réka.

- Legalább várj már meg! - Szóltam utána, és megpróbáltam összeszedni a csomagjaim, de nem nagyon sikerült.

- Segíthetek? - Kérdezte valaki angolul, mire egy hatalmasat dobbant a szívem. 

Megfordultam, és nem hittem a szememnek. Ez... nem lehet igaz! Csalódtam. Nem Bill volt.

- Köszönöm menni fog egyedül is. - Igyekeztem minél hamarabb összeszedni magam, és Réka után indultam.

Nem vettem észre egy földön heverő kabátot, és felbuktam benne. Már csak ez hiányzott. Az egyik táskám szétnyílt, és az összes ruhám kiborult belőle. Fülig vörösödtem szégyenemben, és mérgemben egyaránt. Réka azonnal visszaindult segíteni.

- Segíthetek? - Kérdezte megint valaki, és már épp fordultam volna meg, hogy mondjam, hogy kösz nem, mire az illető elém állt.

- Bill? - Esett le az állam. - Bill Kaulitz? - Kapkodtam levegő után. 

- Igen, én lennék. - Nyújtott felém kezet. - Te pedig Zsófi, ugye? - Mosolygott, amitől képes lettem volna elájulni.

- Igen. - Bólintottam, de alig tudtam megszólalni.

- Azt hittem, hogy nem foglak felismerni. Szerencsére a valóságban is ugyan olyan jól nézel ki, mint képen, és webkamerán. - Hajolt le, hogy segítsen összeszedni a cuccaimat.

- Köszi. - Mondtam, és közben szinte égett az arcom.

Nem volt hazugság. Tényleg Bill vett fel msnre. Nem vert át senki. És még bókol is nekem. ezt el sem hiszem.

- Hello! - Köszönt Réka, úgy, mint ha régi jó barátjához jönne oda.

- Szia! Te pedig Réka vagy ugye? - Kérdezte, és Rékának is kezet nyújtott.

- Igen. Örülök, hogy találkoztunk.

- Én is. A barátnőd mindig ilyen szótlan?

- Nem hinném. - Nevetett ki Réka. - Szerintem csak meg van illetődve.

- Nyugi, nem bántalak. - Tette a vállamra Bill a kezét.

- Bocsi, de ez egyszerűen hihetetlen. Komolyan Billel állok szembe? - Fordultam Rékához. - A kedvenc énekesemmel? És komolyan itt vagyok Németországban, mert ő elhívott? Nem csak álom ez az egész?

- Nem, nem álom! - Biztosított Bill.

Nagy nehezen sikerült össze szednem magam, és elindultunk. Hiányoltam az őröket, de egyszer csak két nagy maci, vagy inkább medve jelent meg mögöttünk. Talán jobb volt, amíg nem láttam őket.

- Eljöttök hozzánk? - Kérdezte Bill.

- Igen! - Vágta rá Réka egyből, majd Bill rám nézett.

- Ha nem baj.

- Hogy baj-e? - Nevetett, sőt szinte hahotázott. - Azt hiszem talán te vagy az egyetlen olyan rajongóm, aki nem ugrál egyből körül, és nem sikítozik, amikor meglát. Nem mint ha ez baj lenne. Ez tetszik. - Sikerült megint zavarba hoznia.

- Ezek szerint nem is vagyok akkora rajongó.

- Ez nem igaz. Nem is tudom összeszámolni, hogy hány levelet írtál. Nem átlagos rajongói leveleket, hanem komoly leveleket, amikből látszott, hogy nem csak divatból tartozol a rajongóink közé.

- Köszi.

- Akkor mehetünk? - Kérdezte, de nem várta meg a választ, hanem betette a csomagokat a hatalmasnak látszó csomagtartóba.