21. Kiszúrás

2010. jan. 21. 20:28 - írta Ayvilo

Három nap alatt elintéztünk mindent. A szüleink vissza engedtek, és anya nagyon jól kijön Billel, aminek külön örülök. Betartottam az ígéretem, és minden este Billel vacsorázok. Tom és Réka még mindig nem jelentették be, hogy járnak, tehát vesztettem. Jövök egy puszival Billnek. Épp ez járt a fejemben, amikor Bill benyitott a vendégszobába.

- Szia! - Dugta be a fejét a résen, és mosolygott. - Bejöhetek?

- Persze! - Ébredtem fel az álmodozásomból.

- Min agyalsz? - Ült le az ágyam szélére.

- A fogadásunkon. - Nem kerteltem. Mindennél jobban szeretem az őszinteséget.

- Ja vagy úgy! Nyertem! - Tartotta az arcát a pusziért, de én meg sem mozdultam. - Zsófi! - Legyezett az arcom előtt.

- Nyertél... - Pislogtam rá.

- Én is ezt mondom! - Nevetett.

- Bill?

- Mondd!

- Akkor most lógok neked egy puszival? - Adtam a hülyét.

- Fázis késésed van? - Nevetett, majd megint tartotta az arcát.

- Nem. - Húzódtam el.

- Akkor? Nem adsz puszit? - Szontyolodott el.

- Dehogynem te bolond! - Nevettem, de közben még hátrább hajoltam, miközben ő egyre közelebb.

A végén leestünk az ágyról. Bill rajtam landolt. Szinte meg sem éreztem. Lehet úgy 20 kiló, esetleg vaságyastól.

- Szóval? - Tartotta megint az arcát, miközben a kezével tartotta magát, hogy ne rám nehezedjen.

- Ledolgozom a tartozásom. - Fogtam a kezeim közé a fejét, és megcsókoltam.

- Hmm... Nem erre számítottam.

- Ja bocs... Ha ennyire rossz volt. - Próbáltam lelökni magamról.

- Nem, dehogy is! - Tartott maga alatt. - Nagyon is jó volt! Sőt! Meg akarom ismételni! - Hajolt közelebb, és még közelebb.

- Ez nem jött be! - Csúsztam ki alóla a megfelelő pillanatban.

- Ez nem ér! - Állt fel.

- De ér! - Nyújtottam ki rá a nyelvem. - Megadtam a tartozásom! - Vontam meg a vállam.

- Ez több volt, mint a tartozásod! - Közelített felém, de én hátrálni kezdtem.

- Lehet. Akkor örüljön a fejed. - Fogtam meg egy kispárnát, és hozzá vágtam, majd nevetni kezdtem.

- Na megállj csak! - Nevetett ő is.

- Ááá! - Sikítottam, és átestem az ágyon! - Auu! - Ültem fel, a fejemet fogva, de nevettem.

- Jól vagy? - Sietett oda hozzám Bill, és le guggolt mellém.

- Nem. És ez is miattad! - Simogattam a tarkóm.

- Bocsi! - Ölelt meg Bill.

- Semmi baj! - Nyúltam a háta mögé, és felvettem a teásbögrém a földről, remélve, hogy van benne tea.

Sikerrel jártam. Felemeltem a teát, kibontakoztam Bill öleléséből, és képen öntöttem a pohár tartalmával.

- A rohadt... - Pattant fel hirtelen Bill, én meg majd meg szakadtam a nevetéstől.

- Na várj csak! - Vette le az éjjeliről a vázát, és a benne lévő vizet rám öntötte.

- Héé! - Pattantam fel én is.

- Bocsi! - Nevetett.

A végén már együtt nevettünk, majd Bill átölelt. A vizes cuccom rám tapadt, és most már Bill teás cucca szinte az enyémhez ragadt.

- Mit szólnál egy zuhanyhoz? - Ajánlottam fel. - Mármint külön. - Tettem hozzá gyorsan.

- Benne vagyok. - Mondta, mire fordultam volna meg, de megfogta a kezem. - Zsófi! - Simogatta az arcom. - Én nem tartozok, de... - Nem fejezte be, hanem megcsókolt. Én visszacsókoltam, és már eszembe sem jutott, hogy valahogy kiszúrjak vele. Levettem a teás pólóját, és beletúrtam a cukortól ragadó hajába.