55.Bulis álca

2010. márc. 22. 20:27 - írta Ayvilo

Egy hét eltelt. Réka most azt játssza, hogy nincs semmi baja, és tök jól van. Azt mondja, hogy nem viselte meg a szakítás, és boldog, meg hogy jó újra szabadnak lenni. Ma jönnek haza a fiúk a koncertről. Réka persze nem jön ki velem eléjük, így egyedül várom őket. Nem értem miért hiteti el magával, hogy nincs semmi baja, és nem esett neki rosszul ez az egész, de ő tudja.

- Szia cica! - Ugrottam Bill nyakába, amikor végre kiért.

- Szia. - Nevetett. - Azért fel ne lökj. - Fogott meg a derekamnál, a csomagjait pedig ledobta.

- Bocsi. - Annyira hiányoztál! - Csókoltam meg.

- Te is nekem! - Csókolt vissza.

- Tom? - Kérdeztem halkabban.

- Mindjárt jön.

- Itt vagyok. - Hallottam a hátam mögül.

- Szia! - köszöntem neki is három arcra puszival, miután Bill letett.

- Szia. Réka?

- Nem akart kijönni, vagy inkább nem mert...

- De... Hogy van? - Fapofával.

- Nem tudom. Amikor beszélünk, akkor folyton azt hajtogatja, hogy jól van, és semmi baja, de egyébként meg alig mozdul ki a szobájából, és folyton pirosak a szemei a sírástól. Engem nem tud átverni. Nem olyan erős, mint amilyennek próbálja mutatni magát.

- Remélem rendbe jön.

- Ennyi? - Lepődtem meg.

- Most mit mondjak?

- Nem tudom. tehetnél valamit. - Kezdtem kiakadni.

- Ő dobott, ő mondta, hogy akkor inkább vége. Hát vége. Ő akarta. Foglalkozott azzal valaki, hogy nekem ez milyen szarul esik? Hát nem. Nem fogok sírni utána. Biztos megérdemeltem, hogy dobott. Nem én voltam neki az, akire szüksége van. Ennyi. - Fordult meg, és beszállt az autóba.

Én csak némán néztem Billre, aki kinyitotta nekem az ajtót, előtte pedig odasúgta, hogy majd otthon mesél. A hazaút csendes volt. Senki egy árva szót sem szólt. Tom és Bill most újra együtt laknak, mert így tűnt a legegyszerűbbnek, hogy Tom ne legyen egyedül, de Réka sem.

- Sziasztok. - Köszönt Réka, majd a kijárat felé indult.

- Hova mész? - Bill meglepetten.

- Boltba. Nincs itthon kaja. majd jövök.

- Oké. - Jött fel Bill a szobába. - Helló. - Ült le mellém az ágyra, miközben én kiterültem.

- Hali. - Gördültem az ölébe. - Azt mondtad mesélsz.

- Tom nagyon kikészült. - Kezdte.

- Tudom, látszik rajta.

- Mint ahogy Rékán is.

- Ühüm. - Bólintottam.

- Lehet nem fogod elhinni, de sírt.

- Mi? Ki? Tom?

- Ühüm. - Bólogatott Bill. - Sosem hittem volna, hogy sírni fog. Mint ahogy azt sem, hogy szerelmes lesz.

- De az lett. Mint ahogy Réka is.

- Van egy ötletem. - Bill.

- Mégpedig? - Ültem fel.

- Elvisszük őket bulizni. Te Rékát csalod el, én Tomot, és nem tudják majd, hogy ott van a másik. Aztán úgy alakul, hogy összefutunk...

- Oké. Benne vagyok. - Vágtam rá. - Akkor menj, beszélj Tommal, én meg megvárom Rékát.

- Oks. - Puszilt meg, és már ment is a testvéréhez.

Réka kb. 10 perc múlva hazaért. Felhoztam neki a bulit, és egyből belement. Furcsálltam, de nem baj, legalább kimozdulunk végre. És a cél az, hogy összehozzam Tommal.

***Billéknél***

- Tudom, hogy ezt azért mondod, mert elcsalod Rékát is. - Tom, miután öccse felhozta a buli témát. - Elmegyek.- Mondta kisebb szünet után.

- Komoly? - Bill boci szemekkel.

- Igen. Szeretem Rékát, és vissza fogom szerezni.

- Végre észhez tértél!