60. Nem várt találkozás

2010. márc. 29. 18:47 - írta Ayvilo

***Három nap múlva***

- Örülök, hogy velünk jössz. - Öleltem meg Rékát.

- Én is. - Társult Bill.

Elköszöntünk a szülőktől, és elindultunk a reptérre. Én kimondhatatlanul boldog voltam, hogy Rékát sikerült rávenni, hogy jöjjön vissza hozzánk. Egyenlőre haza megyünk, és csak később látogatjuk meg Bill szüleit, ha Réka is felkészül rá.

- Újra itthon. - Sóhajtottam, amikor beszálltunk a taxiba.

- Végre. - Karolt át Bill is.

- Mit csinálunk ma? - Fordult hátra Réka hozzánk, nagy mosollyal.

- Alszunk. - Vágtuk rá egyszerre Billel, és nevetni kezdtünk.

- Oké, akkor én vásárolok. - Döntötte el Réka.

- Egyedül?

- Ezek szerint.

- Azt már nem. - Vágta rá Bill.

- Veled megyünk. - Mosolyogtam, és reméltem barátnőm örülni fog.

- Oksi. - Jelent meg egyből egy széles vigyor a száján.

Kifizettük a sofőrt, és becipeltük a csomagjainkat a házba.

- Csinálok kávét oké? - Kiabáltam ki a konyhából, mert Billék még a ház előtt voltak.

- Oké. - Suttogta valaki mögülem, mire azonnal megfordultam.

- Tom? Te jó ég, mi a francot keresel itt? - Kaptam a mellkasomhoz ijedtemben.

- Ez az én házam is. - Mondta flegmán, és elrugaszkodott az ajtófélfától, aminek eddig neki volt dőlve. Egyből tisztábban láttam. Ivott. Alig bírt megállni a lábán. Sosem láttam még ennyire készen.

- Tom? - Meredt bátyjára az enyhén lesokkolódott Bill.

- Szasz bratyó! - Ölelte meg öccsét Tom, és teljesen ránehezedett.

- Ha Réka így meglátja... - Tátogott nekem Bill, de már késő volt.

- Mi a franc... - Ejtette le Réka a kezében lévő cuccot, amint meglátta volt barátját. - Hogy kerülsz ide?

- Már mondtam, hogy ez az én házam is. - Mondta Tom, nem is figyelve, hogy ki kérdezi.

- Nekem biztos nem... - Réka.

Egy pillanatra azt hittem, hogy Tom magához tért, valami felcsillant a szemében. De tévedtem.

- Aludni akarok. - Motyogta.

- Segítek. - Ajánlotta fel Réka, amin enyhén szólva meglepődtem.

Billel becipelték Tomot a vendégszobába, én ezalatt csináltam kávét.

- Nem értem, hogy miért jött vissza. - Jött ki Bill hozzám.

- Én sem. Majd ha kijózanodik, akkor elmondja. - Nyomtam Bill kezébe a bögrét.

- Aha.

- Réka? Ugye nem hagytad ott vele... Részegen...

- Már alszik. Ahogy letettük az ágyra már aludt is. Nagyon kiütötte magát.

- Nem csodálom. Rengeteget ihatott. Sosem láttam még így, a legvadabb bulik után sem.

Réka nem volt hajlandó elmozdulni Tom mellől. Ott töltötte mellette az estét, és mellette volt a kisebb rosszullétekkor is. Tom nagyon kikészítette magát. Még pár óra alvás után sem volt képben a dolgokkal.

Reggel hamar felébredtem, így nekiláttam reggelit gyártani a többieknek. Bill csatlakozott hozzám. Együtt vártuk, hogy mikor jelenik meg Tom, agy Réka. Kilenckor még semmi.

- Fél 10, most már megnézem, hogy mi van velük. - Indultam meg a vendégszoba felé, Bill pedig utánam jött. Lopakodtunk, nem akartuk felkelteni őket.

- A rohadt...! - Esett le az állam, amikor benyitottam, de igyekeztem nem hangosan kinyilvánítani a véleményem.

Amilyen hamar benyitottam, legalább olyan hamar vissza is csuktam az ajtót. Bill szinte nem is látott semmit.