61. Szeretet hiány

2010. márc. 30. 21:35 - írta Ayvilo

 

 

Zene <-- Katt! ( Nekem csak az elején lávő kék rózsa miatt tetszett meg :P xD )

Kimentem a konyhába, és kihívtam Billt is.

- Mi történt? - Kíváncsiskodott.

- Semmi. - Próbáltam lezárni a témát még az elején.

- De... Min lepődtél meg ennyire? - Faggatott tovább.

- Tom...

- Mit csinált? Vagy mi van? - Értetlenkedett Bill.

- Épp öltözött. - Hadartam el gyorsan, közben végig a plafont bámultam. Bill elkezdett nevetni.

- Bocsi. - Hagyta abba, amikor látta a meglepett arcomat.

- Semmi. Csak én nem találom viccesnek. - Mondtam, és még mindig le voltam sokkolódva.

- Ajj cica. - Bújt hozzám, és nyomott egy puszit a homlokomra. - Nyugi, Tom biztos nem zavartatja magát.

- Oké, de leszarom Tomot! Én... Nem akartam látni az istenért! - Akadtam ki.

- Bocs az előbbiért. - Jött ki nevetve Tom.

- Nem érdekelsz! - Vágtam hozzá egy konyha ruhát.

- Most mi van? elhiheted, hogy nem direkt csináltam.

- Oké! Elhiszem! Csak hagyjatok már! - Bontakoztam ki Bill öleléséből, és bementem a szobába. Bekapcsoltam a gépet, és elkezdtem zenét hallgatni, hogy ne halljam, ahogy Tom körülírja a rémült arckifejezésemet.

 

Már vagy fél órája hallgattam mindenféle zenét, amikor kopogást hallottam.

- Gyere. - Mondtam, miközben énekelgettem.

- Szia csajszi. - Huppant le mellém Réka.

- Hali. - Néztem rá hosszasan.

- Mi van? - Lepődött meg. - Van valami az arcomon?

Nem mondtam semmit, csak megöleltem. Túl érzékeny vagyok mostanában. Nem tudom, hogy mi bajom, de elkezdett könnyezni a szemem. Az egyik percben tök boldog vagyok, a másikban meg teljesen depis. Annyira rossz. Szükségem volt erre az ölelésre.

- Mi baj? - Bújt hozzám Réka.

- Semmi. Csak... Nem tudom, olyan... hülyén érzem magam.

- Ajj cica. Nyugi...

- Már jobb. - Mosolyogtam. - Csak egy kis szeretet hiány.

- De mi itt vagyunk neked! - Mosolygott.

- Tudom. - Mosolyogtam én is. - Képzeld...

- Na mesélj.

Elmeséltem a reggeli szitut, és hogy azóta itt vagyok, és ki sem mentem.

- Először azt hittem, hogy lefeküdtetek. - Néztem rá, kíváncsian várva a reakciót, de semmi válasz. - Ugye nem???

- Hát... - Hajtotta le a fejét.

- Na jó, ne is próbálj meg kamuzni!... De mondd azt, hogy akkor most együtt vagytok újra!

- Nem tudom.

- Mi? Akkor most csak azért feküdtetek le, mert neked annyira hiányzott, és ő meg nem volt magánál?

- De! Magánál volt...

- Akkor sem értem. - Lepődtem meg ezen az egészen.

60. rész, és mivel komiban ilyen jól megjósoltátok, ezért ez így is lett :P De elárulom, hogy először megfordult a fejemben, hogy mivel rögtön kitaláltátok, ezért mást írok, de ha már kerek szám, akkor íme :D