64. Georg és Gustav

2010. ápr. 3. 10:54 - írta Ayvilo

Vasárnap engedtek haza a kórházból. A nyakamra akasztottak egy pszichiátert, meg adtak valami dilibogyót, ami segít lenyugodni, és javítja a hormonháztartásom. A doki ezzel kapcsolatban egy regényt öntött szavakba, de hogy őszinte legyek nem nagyon figyeltem, annyira feldobott, hogy végre mehetek haza. Tegnap mondtam el anyunak, hogy mi volt, és azonnal ki akart jönni, meglátogatni, de lebeszéltem róla. Feleslegesnek tartottam.

- Mehetünk kicsim. - Jött be Bill, és megragadta a cuccomat.

- Végre! - Szinte ugráltam örömömben.

- Ha ez a gyógyszer hatása, akkor örök életedben szedned kell! - Vigyorgott Bill tök édesen.

- Nem tudom, minden esetre most jól érzem magam. - Mondtam, és le sem lehetett vakarni az arcomról a mosolyt.

***

Hétfőn belevetettem magam a munkába. Felénekeltem három dalt, amit én írtam. Mindenki meg volt velem elégedve. Bill meg szinte repdesett az örömtől. Otthon belevetettem magam a tanulásba, mert nemsokára vizsgázok, és ha megbukok a magántanárom kicsinál. Szeretek olvasni, így legtöbbször a tanulást is olvasgatásnak fogtam fel. Könnyen tanultam, amikor rá szántam magam.

- Tudod valamit segíteni? - Hozott be tejeskávét Bill, és leült mellém az ágyra, ahol én hason feküdtem, és magoltam.

- Hát... Azzal esetleg, ha lebeszélsz arról, hogy a matek tételeknek is neki álljak. - Nevettem.

- Azt hiszem ez menni fog. - Mondta, és megfordított, majd fölém helyezkedett, és elkezdett csókolgatni...

Másnap reggel a töri és matek cuccom a földön hevert, a ruháink között. Kintről nevetést hallottam. Felébresztgettem Billt, majd gyors felöltöztünk, és kimentünk.

- Georg? Gustav? - Esett le Bill álla, én meg csak megszeppenve álltam nekidőlve az ajtófélfának.

- Hali! - Köszöntek szinte egyszerre. - Gondoltuk meglátogatunk. Amúgy Tom hívott. - Fejezte be Georg.

- Sziasztok! - Engedett fel Bill.

A fiúk bemutatkoztak nekem, és tök rendesek voltak. Inkább nem gondolkoztam azon, hogy min nevethettek... Pár perccel később Tom és Réka jöttek be a konyhából.

- Jöttök reggelizni? - Réka.

- De nem is volt itthon semmi... - Csodálkoztam.

- Hát... Mire jók a barátok? - Mosolygott.

Reggeli közben sok mindenről beszéltünk. Georg és Gustav egy témán voltak leginkább fenn akadva.

- Hogy lehet, hogy több mint egy éve együtt vagytok, és mi még csak most ismerünk meg? - Georg.

- Nem tudom, szerettem abban a tudatban élni, hogy nagyon kevesen tudják, hogy ki is Bill barátnője. Aztán rám akaszkodtak volna az újságírók.

- Megértelek. - Gustav.

- Egyetek is, mert sosem fog elfogyni ez a sok kaja. - Bill.

- Oké. - Mondta Georg, és azonnal nekilátott.

- Mit szólnátok, ha elmennénk valamerre? - Tom.

- Benne vagyunk. - Kb. egyszerre.

 

Bocsi a rövid részért, de nem jött be a tervem, hogy majd ma írok, mert megyek el itthonról... De azért írtam... ;)