65. Sexy Boy ^^

2010. ápr. 4. 13:25 - írta Ayvilo

Eldöntöttük, hogy este bulizunk, addig meg marad a DVD, na és az elmaradhatatlan shopping. Georg és Gustav megalapozták a jókedvünket, ezért bárhova mentünk, mindenkit kikészítettünk a hülyeségeinkkel. Talán ha nincs velünk a két őrtorony, alias testőrök, akkor már nem is élnénk.

- Nekem ilyen kell. - Nyávogott Georg, és maga elé kapott egy baba méretű rózsaszín szoknyát.

- Nagyon jól fog állni. - Kacsintott Gustav.

- De inkább tartsd meg az unokádnak. - Beszéltem le a tervéről.

- Miért, nem állna jól? - Durcáskodott.

- Dehogynem! Csak az van ki írva, hogy a jövő divatja. - Találtam gyors ki valamit.

- Na jó. - Tette vissza  a szoknyát Georg, le biggyesztett szájjal. - De meg foglak mondani anyukámnak! - Nézett rám szúrós szemekkel.

- Rendben. - Nevettem.

- Felpróbáljam? - Tartogatott Gustav egy bikinit.

- Nem mered. - Kockáztatta meg Tom.

- Mi? Én? Dehogynem! - Húzta ki magát Gus.

- Na ezt megnézem. - Tessékeltem be a próbafülkébe.

Gustav minden egyes ruhát, amit levett kidobált a fülkéből, mi meg szakadtunk a nevetéstől. Bill már szinte a földön fetrengett. Nagyon készek voltunk.

- Sexy boy. - Nyalta meg a szája szélét Tom, amikor Gus kijött.

- Gyere szépfiú. - Húzta be a fülkébe Georgot, és jobban riszálta magát, mint egy hivatásos.

- Segítség! Mentsenek meg! - Játszotta el a hattyúk halálát Georg.

Aztán délután öt körül ráuntunk a sok hülyeségre. Beültünk egy kávézóba, és elterveztük az estét. Házibulit tartunk, mert így megússzuk a testőröket. Vagy inkább ők úsznak meg minket?

Már minden megvolt a bulihoz. Kaja, pia, zene, ruhák, meghívottak... Tíz körül mindenki megérkezett, de még nem nagyon volt hangulat. Mi hatan pörögtünk, de a vendégek még nem nagyon vették át a jó kedvünket.

- Jössz táncolni? - Kértem Billt, amin én is meglepődtem.

- Hajrá. - Állt fel, és felhúzott engem is.

Már nem kellett sok, hogy beinduljon a buli. A piák is fogyni kezdtek, és minden felszabadult.

- Én ezt nem bírom tovább. - Hallottam Tom nyavalygását.

- Mit cica? - Réka.

- Azt, hogy nem lehetünk ketten... a szobánkban... - Fantáziált.

- Háát... - Indult Réka a lépcső felé. - Ja de ez nem is a mi házunk. - Torpant meg.

- Menjetek csak. - Kacsintottam, és reméltem, hogy azért inkább a vendég szobát válasszák, mondjuk amilyen állapotban vannak nem jutnak tovább, mert az az első.

- Jól le léptek. - Bill.

- Jól teszik. A lényeg a jókedv.

- Az biztos. - Mosolygott Bill, és lekapott.

Látszott, hogy nem volt tiszta a fejünk. Nem érdekelt a külvilág. Egyszerűen nem foglalkoztunk semmivel.

Másnap én ébredtem fel utoljára. Már rend volt, és a magukat itt felejtett vendégek is eltűntek. Nem sok minden maradt meg az estéből, így az sem, hogy hogy kerültem a szobánkba, mondjuk az, hogy csak a takaró volt körém csavarva sok mindent elárult.

Lecammogtam a lépcsőn, és kimentem a konyhába.

- Csendesebben nem lehetne beszélgetni? - Jött a szokásos első másnapos kérdés, és egyúttal kérés.

- Jó reggelt cica. - Suttogott Bill, és nyomott egy puszit a homlokomra.

- Georg és Gustav elmentek már? - Ültem le, óvatosan, mert minden mozdulattól fájt a fejem.

- Aha. - Tom.

- Jó buli volt. - Nevetett Réka.

- De még mennyire... - Fogtam a fejem.

Bill adott gyógyszert, és délutánra már sokkal jobban éreztem magam. A mai napot végighenyéltük, még kaját is csak rendeltünk.

***Egy kisebb ugrás***

Kiderült, hogy a magántanárom egy év alatt megtaníttatta velem az utolsó két év anyagát. Először kiakadtam, aztán meglepődtem, hogy ezt hogy tudta megcsinálni, utána pedig azon, hogy nekem miért nem tűnt fel semmi az egészből, és hogy milyen könnyen, vagyis viszonylag könnyen megtanultam mindent. Végül is örültem, mert így letehetem az érettségiket hamarabb, és hamarabb mehetek fejleszteni az újságírói képességemet.

- Te tudtál erről? - Fordultam Bill felé.

- Nem. - Szegezte le a fejét.

- akkor meg kérdezem még egyszer...

- Na jó igen! - Nézett rám. - De csak azért találtuk ki, mert láttam, hogy mennyire könnyen tanulsz, és tudtam, hogy minél hamarabb újságíró szeretnél lenni.

- Köszi. - Ugrottam Bill nyakába, és csókokkal árasztottam el. A reakciómon én is, és ő is meglepődtünk.

Most nézem, hogy elszámoztam a részeket... -.- xD szóval igyekszem javítani a dolgokon, ez már a 65. rész!