66. Az álom, ami igaz lett...

2010. ápr. 5. 17:54 - írta Ayvilo

5 évvel később

Amikor elvégeztem a fősulit, ami hihetetlenül jól sikerült, azt hittem, hogy tovább kell még mennem valahova, és ez nem lesz elég, de tévedtem. Egyből kaptam két ajánlatot is. Valószínűleg a tanáraim beajánlották az iskolaújságba írt cikkeimet.

Azóta saját újságom van, ami a Tokio Hotelről szól, és csak őszintén. Igen, könnyű dolgom van, hiszen Bill szinte minden nap a segítségemre van, és általa a többiek is. Még mindig nagyon híresek, és rengeteg rajongójuk van.

Tom és Réka elválaszthatatlanok, akárcsak mi, és szinte mindig minden rendezvényre együtt megyünk. Réka álma is teljesült, és rendőr lett. Mindig azzal cukkoljuk, hogy ahhoz képest, hogy zsaru mennyi hülyeségbe benne van, de reméltük is, hogy nem lesz olyan begyöpösödött tuskó rendőr, mint amilyenre van pár példa.

Anya és újdonsült férje kiköltöztek Németországba. Az ország másik felében élnek, de így is minden héten meglátogatjuk egymást. Georg és Gustav is becsajoztak, így dupla páros randit is szervezünk, amik elég viccesre sikerednek, hiszen mindegyikünknek megvannak a maga hülyeségei.

Úgy érzem, hogy a hat évvel ezelőtti merész döntés, miszerint kijöttünk ide, és találkoztunk valakivel, akiről én sehogy sem akartam elhinni, hogy Bill Kaulitz, nagyon is jó döntés volt. Életem talán legkellemesebb csalódása volt. Hihetetlenül örülök neki, hogy végül mégis eljöttünk. Ezt részben Rékának köszönhetem.

- Kicsim! Készen vagy már? - Kiabált fel Bill.

- Egy pillanat. - Babráltam a cipőmmel.

- Siess, azt hiszem Tom mindjárt dührohamot kap, ha nem haladunk.

- Oké, készen vagyok. - Mentem le a lépcsőn, vigyázva, hogy ki ne törjem a bokám.

A ruhát Bill választotta. Tudta, hogy a kék a kedvenc színem, és azt is, hogy nem szeretem a túlcsicsázott dolgokat. Nekem ez így volt tökéletes.

- El sem hiszem, hogy az én barátnőm vagy. Mivel is érdemeltelek ki? - Mosolygott Bill.

- Azt hiszem az egyik oka az pont ez a mosoly. - Fogtam meg a kezét, és megcsókoltam.

Kimentünk a már tűkön ülő Tomhoz, aki most sofört játszott. Minden áron szeretett volna ő vezetni. Réka szinte a nyakamba ugrott.

- Örülök csajszi, hogy megéltük ezt is. - Mosolygott. - El sem hiszem. Hat éve...

- Igen. - Vigyorogtam. Csodás hat év... - Gondoltam vissza.

- Gyertek lányok! - Vezényelt Tom.

- Máris! - Nevettem.

Most együtt tartjuk mindkettőnk évfordulóját. Így csak egyszer kell mindenkit elrángatni otthonról.

Amikor megérkeztünk minden egyes ismerős gratulált, és ujjongott. Örültek, hogy ennyire kitartunk egymás mellett.

- És most szeretnék mondani valamit. - Állt fel Tom határozottan, majd Rékára nézett.

Ebben a pillanatban már tudtam. Éreztem, hogy a következő lépés az lesz, hogy előkerül a gyűrű is. Elakadt a lélegzetem. Egy kis időre nem is tudtam odafigyelni, csak azon járt az eszem, hogy vajon Bill is...?

- Igen igen igen! - Ugrott Tom nyakába Réka, és ezzel fel is ébresztett engem a pár pillanatra megteremtett elvarázsolt világomból.

Egy perc sem telt el, és mindenki körülvette Rékát. Egyre több gratuláció, és üdvrivalgás hallatszott. Én egy kicsit később mente oda gratulálni, mert féltem, hogy a nagy tömeg eltaposna.

- Annyira örülök nektek! - Szorítottam magamhoz barátnőm, és szinte már éreztem, hogy mindjárt elbőgöm magam.

- Khmm... - Állt fel Bill, és minden szem rászegeződött. - Én is mondani szeretnék valamit! - Mosolygott, és rám nézett. Én nem hittem el, hogy talán az fog történni, amiről pár perccel ezelőtt álmodoztam.

- Igen? - Szólaltam meg. Annyira izgatott voltam, hogy muszáj volt belevágnom.

Bill odajött hozzám, letérdelt, én meg leblokkoltam. Szinte forgott velem a világ. Megfogta a kezem, és rám mosolygott.

- Emlékszel a hat évvel ez előtti napra? Amikor átestél valami csomagon a reptéren...

- És felsegítettél, és alig hittem el, hogy tényleg te vagy az... - Fejeztem be helyette, ő pedig bólogatott.

- Már akkor tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap. Mindig is bennem volt, hogy hogy fogom csinálni. Rengetegszer elterveztem. Most pedig mégsem tudom, hogy mi mást is mondhatnék. - Mondta egy széles mosollyal, nálam pedig végleg kezdett eltörni a mécses. Ahogy beszélgettünk egyre inkább kizártuk a külvilágot. Mint ha csak ketten lettünk volna.

- Zsófi! Megtennéd, hogy hozzám jössz feleségül? - Kérdezte. Legbelül valami hihetetlen érzés fogott el. Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, hogy ez tényleg megtörténik. Eszembe jutott, amikor gyerekként szentül megfogadtam, hogy soha nem megyek férjhez. Persze ezt ma már egyáltalán nem így gondolom. Sőt alig vártam ezt a napot.

- Bill! - Néztem rá egy széles mosollyal.

De ekkor hirtelen valami mintha megmozdult volna bennem, és hányingerem lett. A szám elé kaptam a kezem, és próbáltam jelet adni a külvilágnak, hogy mindjárt kijön belőlem minden. Nagyon ciki volt, mert még azt sem tudtam, hogy merre van a wc. Réka azonnal a segítségemre sietett egy zacskóval.

- Mondhatom én is értek a legszebb pillanatok tönkretételéhez. - Szégyelltem el magam.

Miután rendbe szedtem magam visszamentem Billhez. megálltam előtte, és bűnbánóan néztem. Aztán elkezdtem számolni. Nem tudom hogy járhatott pont ezen az agyam, de meg akartam tudni, hogy lehetséges-e. A bűnbánás egy perc alatt elillant, és felcsillant a szemem. Nem mondtam semmit, csak megcsókoltam Billt, akin látszott, hogy mindent megértett ebből a pillantásból.

Kedves olvasóim! Ezzel itt most vége ennek a blogomnak. Lehet, sőt... Biztos, hogy tündérmeseszerű, de én ezzel úgy vagyok, hogy az ilyen történetek azért jönnek létre, hogy a néha kegyetlen valóságból elrepítsenek minket egy csodaországba. Köszönöm a sok biztatást, véleményt. Köszönöm, hogy olvastátok, és hagytatok komikat is. Köszönöm Korinnah-nak és Julilikének a segítséget, és hogy elvállalták, hogy társ bloggerek lesznek. Még ha ez nem is jött úgy össze ahogy szerettük volna, ti is rengeteget segítettetek a történet teljes egésszé varázsolásában. Köszönöm mindenkinek, aki itt volt, és valahogyan biztatott abban, hogy ne hagyjam abba. Ígérem, hogy nem hagyom abba az írást, és lesznek még ilyen és hasonló történeteim.

Na jó ez olyan nyálasra sikeredett, hogy lehajaztam még azt is, ha egy Rob Pats rajongó személyesen találkozna a sztárral... xD

Sziasztok! Remélem találkozunk a következő történetemnél!