7. Előre hozva

2010. jan. 2. 14:12 - írta Ayvilo

Másnap a suliban:

- Hali csajszi! - Jött oda hozzám Réka.

- Szia! - Adtam neki puszit.

- Jössz? - Indult el.

- Hova?

- Az előadó terembe. Az igazgató prédikálni akar valamit.

- Biztos megint valamelyik alsós csinált valami hülyeséget. - Forgattam a szemem.

- Aha. - Indultunk el.

Az igazgatónkról tudni kell, hogy ha beszédet mondd, akkor minimum hat oldalt olvas fel. Most kivételesen nagyon rövid beszédet tartott, és hihetetlenül jó hírrel várt minket. Május végén vége lesz a sulinak, olyan okokból, amiről nem tudhatunk.

- Te ezt elhiszed? - Kérdeztem Rékát, miközben a terem felé mentünk.

- Hazudna szerinted?

-  Nem, de ez akkor is hihetetlen. - Kételkedtem tovább.

- Már csak ez a hónap, és vége. Hosszabb lesz a nyári szünet.

- Jobban rá fogok unni.

- Nem hinném, hisz megyünk németbe.

- Ja tényleg! Akkor legalább végre kijutok.

- És találkozol Billel.

- Vagy nem. De én már annak is örülök, hogy eljutunk Berlinbe.

- Annyira várom már! - Örvendezett Réka.

- Én is. És nem fogok csalódni, ha nem Bill az, akivel találkozni fogok.

- Csajszi! Legyél optimista!

- Oké! - Mosolyogtam.

- Most hétvégén is nálunk alszol?

- Nem lenne rossz. - Mondtam, és ebben a pillanatban benyitott a tanár.

Délután beszéltem Kamu Billel msnen. Nagyon örült, hogy hamarabb tudunk találkozni. Úgy éreztem, hogy épp itt az ideje, hogy anyumnak is beszámoljak a nyári terveimről.

- Anya! Beszélhetnénk? - Mentem ki a konyhába.

- Persze kicsim. Ugye nincs semmi baj?

- Nincs.

- Hallgatlak. - Ült le.

- Nyáron kimehetek Németországba? - Kezdtem kérdéssel.

- Kicsim. Nem tudok pénzt adni.

- Nem is kell. - Vágtam közbe. - Egyik ismerősöm küldött nekem, és Rékának jegyeket.

- Tudom, hogy ez minden álmod, szóval én elengedlek.

- Köszi! - Öleltem meg.

- De remélem nem lesz semmi baj. 

- Nem, dehogy!

- Rékát is elengedik?

- Nem tudom.

- Majd beszélek a szüleivel.

- Megtennéd?

- Persze! - Nyúlt is a telefonjáért.

- Köszi! - Indultam vissza a szobámba.

Csörgött a telefonom.

- Szia Réka! - Vettem fel.

- Hali! Mondd anyudnak, hogy köszönöm. - Nevetett.

- Rendben! Tegnap miért voltál fáradt egyébként?

- Nem voltam fáradt, hanem Danival voltam. - Nevetett még mindig.

- Na! És megvagytok?

- Igen. Ugye eljöhet velünk?

- Persze! - Vágtam rá egyből.

- Köszi! Szia! - És már le is tette.

- Szia. - Mondtam a süket telefonnak.

Este hat körül elmentem kutyát sétáltatni. Leültem egy padra, és néztem a kis Lucy-t, hogy milyen jól érzi magát. Föl s alá szaladgált, és ugatott. A szomszéd kutyája, de minket szokott megkérni, hogy vigyázunk rá, mert sűrűn elutazik.

- Szia! Ari a kutyád. - Ült le mellém Dávid, az egyik osztálytársam.

- Köszi! Hogy-hogy itt vagy? - Lepődtem meg, mert ő a falu másik végén lakik.

- Igazából hozzátok indultam.

- Valóban? És miért?

- Eljönnél velem vacsorázni? - Kérdezte, és egy pillanatra leblokkoltam.

- Úgy érted, hogy egy randira?

- Így is mondhatjuk. - Mondta, mire elhúztam a szám. - De ha akarod, akkor lehet szimplán egy baráti vacsi is. - Vigyorgott idétlenül.

- Oké, ebben benne vagyok. De most megyek. Lucy biztos éhes már.

- Elkísérhetlek.

- Persze! - Indultam el, ő pedig jött mellettem.

Nincs Dáviddal semmi bajom, de nem akarok tőle semmi többet, mint barátság. Jobb ez így neki is, és nekem is.

6. Jegy(ek)

2010. jan. 1. 12:51 - írta Ayvilo

Összepakoltam, és elköszöntem Rékától.

- Akkor holnap a suliban. - Adott puszit.

- Oksi!

Otthon anyunak segítettem, utána leültem a gép elé. Kapcsoltam zenét, mi mást, mint Tokio Hotelt :P. Amikor bejelentkeztem msnre, rögtön rám írt Kamu Bill.

* Elküldtem a jegyeket.

* Jegyeket? - Lepődtem meg.

* Aha. Gondolom van olyan ismerősöd, akit szívesen magaddal hoznál.

* Igaz. Van, a legjobb barátnőm, Réka.

* Őt is szívesen megismerem :)

* Ok, már ha te tényleg Bill vagy.

* Úgyis rájössz, hogy nem hazudok. - Bizonygatta.

* Rendben, elhiszem majd, ha veled szemben fogok állni.

* Oké. Egyébként mikor jönnétek?

* Nyáron lenne a legjobb.

* Az még soká van.

* Nem is. Május van, tehát csak másfél hónap.

* Oké, de akkor is soká van.

* Ne nyavalyogj már! - Szóltam rá.

* Bocs.

* Semmi. - Írtam, és akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.

- Kicsim! Kész van minden holnapra? - Kiabált fel anyu.

- Igen. - Kiabáltam vissza.

* Most megyek, fáradt vagyok. - Írtam

* Ne már.

* Most megint a nyavalygás jön? 

* Nem. Szerintem engem te nem ismersz.

* Milyen jó megállapítás. - Forgattam a szemeim.

* És meg akarsz ismerni?

* Tegyük fel, hogy te tényleg Bill vagy. Akkor igen. El sem tudod képzelni, hogy mennyire.

* Komolyan?

* Mi okom lenne hazudni? - Kérdeztem vissza.

* Jó. Ennek örülök. Na akkor szia, és nemsokára beszélünk.

* Szia. - Léptem ki.

Unatkoztam, de valójában egyáltalán nem voltam fáradt. Bekapcsoltam a karaoke programot, és énekelni kezdtem.

- Szép hangod van. - Mondta valaki, mire kiejtettem a mikrofont a kezemből, és megfordultam.

- Réka! Basszus, meg akarsz öletni? - Nevettem.

- Nem bocsi. Csak azért ugrottam be, mert gondolkodtam.

- Olyat is tudsz? - Nevettem.

- Bármilyen meglepő, igen.

- Oké. És mire jutottál?

- Bill csak neked fog küldeni jegyet. Honnan szerzünk pénzt nekem is?

- Ez miatt nem kell aggódnod. Bill két jegyet küldött, ami elvileg nemsokára itt lesz. Az egyiket nekem, a másikat pedig neked.

- Ez tök jó!

- Ja!

- Jól látom, hogy kicsit kezdesz jobban hinni ebben az egészben?

- Talán. - Mosolyogtam.

- Ennek örülök.

Még beszélgettünk egy darabig, aztán Réka hazament. Másnap a suli halál unalmas volt. Töriből, és matekból dogát írtunk. Még szerencse, hogy tanultam.

- Délután msn? - Kérdezte Réka.

- Oké. - Mosolyogtam.

***

Két nap múlva

- Nem jött levelem? - Kérdeztem anyut, amikor hazaértem a suliból.

- Nem tudom, nem néztem meg.

- Ok. - Letámadtam a postaládát, és  végignéztem vagy 10 levelet, mire megakadt a szemem az egyiken.

Se feladó, se cím, csak a címzett. Azonnal kibontottam, és két Berlinbe szóló repülőjeggyel találtam szemben magam. Előkotortam a táskámból a telefonom, és felhívtam Rékát.

- Igen? - Vette fel kómásan.

- Itt vannak a jegyek! - Kiabáltam.

- Mi?

- A repülőjegyek!

- Tök jó.

- Ja.

- Jó látni, az-az hallani, hogy örülsz.

- Ez még nem azt jelenti, hogy ő az igazi Bill.

- Jaj ne már! 

- Bocsi, de mondtam, csak akkor hiszem el, ha velem szemben fog állni.

- Jó... Fárasztó vagy, ugye tudod.

- Bocsi.

- Na megyek, álmos vagyok.

- Még csak most értél haza a suliból. - Értetlenkedtem.

- Aha, de akkor is hulla vagyok.

- Oks, jó éjt! - Tettem le.

 

5. Kamu

2009. dec. 30. 20:13 - írta Ayvilo

Itt van még egy rész, kicsit rövid, de ma már a 2. :D

 

* Döntöttél? - Írt rám Kamu Bill.

* Igen. 

* És?

* Mi és? - Értetlenkedtem.

* Benne vagy?

* Aha.

* Ennek örülök. Ezek szerint kezdesz hinni nekem?

* Nem.

* Akkor?

* Mi akkor?

* Mindent ilyen nehéz kiszedni belőled? - Kérdezett.

* Nem, vagyis nem mindig, csak ma.

* Bal lábbal keltél fel?

* Lehet.

* Alig várom, hogy találkozzunk. - Tért el a témától.

* Erre most mit mondjak? 

* Az igazat.

* Én is várom, hogy találkozzak Bill Kaulitz-al, de te úgysem az vagy! - Írtam, és leírtam  neki a címemet is, hogy legyen hova küldeni az állítólagos jegyeket.

* Majd meglátjuk!

* Most megyek, késő van.

* Bye.

* Bye. Ja és három nap múlva a kezedben fogod tartani a jegyeket. - Írta utólag, de én már nem válaszoltam. 

- Na mi az? - Érdeklődött Réka.

- Elvileg három nap múlva küldi a jegyeket, vagyis akkor már itt lesz.

- Tök jó.

- Úgysem! - Nyújtottam ki a nyelvem.

- Majd meglátjuk!

 

4. Találka

2009. dec. 30. 14:55 - írta Ayvilo

- Azt hittem, hogy sosem nyitod ki! - Támadott le Réka.

- Bocs.

- Hol voltál? A világ másik végén?

- Nem.

- Mi a baj?

- Semmi.

- Mi lenne, ha bővebben válaszolnál a kérdéseimre.

- Többet megtudnál. - Nevettem. - Jól van na, csak hulla vagyok.

- Fruzsi fárasztott le? - Vette ki a kezemből a húgát.

- Nem.

- Csoda. Máskor egész éjszaka képes üvöltözni.

- Aha. De mesélj, mi volt este?

- Buli.

- Buli?

- Aha. Két személyes buli. - Vigyorgott Réka, és letette Fruzsit játszani.

- Aha... Értem. Részletek? - Kíváncsiskodtam.

- Elvoltunk. - Pirult el.

- Oké, ezzel mindent elárultál. - Nevettem.

- És veled mi van? Azt mondtad, hogy majd mesélsz.

- Aha. 

- Akkor? Bele kezdenél? - Nyaggatott Réka.

- Persze. Felvett Bill msnre.

- Milyen Bill? - Értetlenkedett Réka.

- Bill Kaulitz. - Válaszoltam, nyersen.

- Mi van? És ezt ilyen egyszerűen közlöd?

- Igen. Ugyan már! Tuti kamu!

- És ha nem? - Állt fel.

- Persze! Tök véletlen felvesz engem? 

- Ki tudja. Annyi levelet írtál nekik, hogy lehet kíváncsi lett. - Vonta meg a vállát Réka.

- Szerintem meg nem. De nem baj. Előbb vagy utóbb úgyis kiderül.

- Fogadjunk, hogy ő az! - Nyújtotta felém a kezét Réka.

- Oké. Ha nyersz, akkor meghívlak egy óriás fagyi kehelyre. - Nevettem.

- Ok. Ha meg te nyersz, bár úgysem. - Nevetett. - Akkor én hívlak meg.

- Rendben. - Ráztam vele kezet.

- Na menj, nézd meg, hogy fent van-e Rómeó msnen.

- Réka! - Szóltam rá.

- Ne tagadd, hogy bele vagy zúgva. 

- Nem is ismerem. - Forgattam a szemeim.

- Jó, hagyjuk! - Legyintett Réka, és elkezdett játszani Fruzsival.

 

* Szia. - Írt rám a (szerintem) Kamu Bill.

* Szia. - Köszöntem én is.

* Még mindig nem hiszel nekem?

* Nem nagyon győzött meg semmi róla, hogy te tényleg Bill lennél. 

* Akkor találkozzunk. - Válaszolta egyszerűen, mire egy hatalmasat dobbant a szívem.

* Ezt mégis hogy gondoltad?

* Gyere ki Németországba.

* Ez nem jönne össze.

* Miért?

* Mert suli van, meg mert nem vagyok gazdag.

* Akkor fizetem én az utad.

* Mi? Fizetnél egy vad idegennek? - Akadtam végleg ki.

* Ha egy ebédlőben fizetek, akkor is egy idegennek adok pénzt.

* Ha-ha. - Válaszoltam, de tényleg nevettem.

* Benne vagy? - Tért vissza a lényegre.

* Nem tudom. Este fent leszel? - Kérdeztem.

* Igen, ha te is.

* Ok. Akkor majd beszélünk. Szia. - Köszöntem el.

* Szia. - Köszönt el, és már ki is lépett.

- Na? - Támadott le rögtön Réka.

- Mi na? - Vontam fel a szemöldököm?

- Mit mondott?

- Találkozni akar.

- És?

- Mi és?

- Ne kelljen már mindent harapó fogóval kiszedni belőled!

- Mondtam neki, hogy nem tudok kimenni Németbe, mert nem vagyok gazdag. Erre azt mondta, hogy ő kifizeti az utat.

- Komoly? - Lepődött meg Réka.

- Ja. De úgyis kamu!

- De úgyse kamu! - Erősködött Réka, és mosolygott.

- Majd kicsit kezdek hinni ebben az egészben, ha a kezemben lesznek a jegyek.

- Oké!

- Úgy se igaz! - Mondtam.

- Hagyjuk. - Hagyta rá Réka.

 

3. Kész átverés

2009. dec. 27. 16:02 - írta Ayvilo

Nem ma utazok el, hanem holnap, szóval ma még tudok feltenni egy részt :D Aztán már lehet, hogy csak szerdán, vagy csütörtökön. Remélem addig kibírjátok :D :P Puszi!

♥♥♥♥ ♥♥♥♥ ♥♥♥♥ ♥♥♥♥ ♥♥♥♥ ♥♥♥♥ ♥♥♥♥

 ( Innen kezdve magyarul írom, hogy mit beszéltünk, és így mindenki érteni fogja :D )

* Ez komoly? - Pityegtem be.

* Igen. - Kaptam a rövid választ.

* Jó vicc! -  Válaszoltam, de egyáltalán nem tartottam ezt viccesnek.

Kinek állna szándékában kiadni magát Billnek? Nem létezik, hogy én most komolyan Bill Kaulitz-al beszélek. ez lehetetlen. Mégis honnan vett volna fel?

* Honnan tudod az msnem? - Kérdeztem.

* Rengeteg komit, és levelet írtál a honlapunkon. -  Kaptam a választ, még mindig Bill nevében.

* Nem hiszek neked. Ez lehetetlen. - Írtam, és teljes mértékig össze voltam zavarodva.

* Ha bekapcsolom a kamerát, akkor sem fogsz nekem hinni? - Kérdezte.

* Nem tudom. Talán.

És tényleg bekapcsolta. Bill Kaulitz-al beszélgetek. Nem... ez biztos csak valami álom, vagy kész átverés, vagy nem tudom.

* Most már elhiszed?

* El, mert látlak, de nem, mert ez az egész hihetetlen. Ugyan miért vennél fel engem, pont engem msnre?

* Azért, mert nagyon szimpatikus dolgokat írtál.

* Figyi! Most mennem kell. Ha te valóban Bill vagy, akkor még beszélünk, ha nem, akkor is, de már nem tudom, hogy mit higgyek.

* Látom össze zavartalak. - Írta, és mosolygott.

* Eléggé.

* Akkor beszélünk még! Szia! - Köszönt el.

* Tschüs! - Léptem ki.

Még mindig nem hittem annak, ami elég valószínűtlen, de mégis igaznak látszik. Fruzsit visszafektettem, és kikapcsoltam a tévét. Fogtam a telefonom, és kimentem az erkélyre. Zenét hallgattam, és rágyújtottam. Igen, cigizek. 14 éves korom óta szívom, de nem mondanám, hogy valami sokszor. Inkább csak társaságban, vagy ha ideges vagyok.

Arra ébredtem, hogy valami rezeg a zsebemben. A telefonom volt.

- Igen? - Vettem fel, és felültem.

- Szia! Réka vagyok. - Suttogott.

- Szia mizujs? - Töröltem meg a szemem, és észrevettem, hogy az erkélyen vagyok.

- Semmi, azaz sok minden, de hosszú. Csak azért hívlak, hogy minden oké?

- Persze. Nekem is van mit mesélnem.

-Mikor jössz haza? Nem tudom. Szerintem ha felébred Dani, akkor indulok.

- Oké. Mennyi az idő?

- Hét óra lesz.

- Mi? - Akadtam ki.

- Mi a baj?

- Semmi. - Na most leteszem. Szia! - Kinyomtam.

Rohantam be Fruzsihoz. Meg kell etetnem, és valószínűleg ráfér egy pelus csere is.Amikor ezeken túl voltam, már csak Rékát vártam. Bekapcsoltam a gépet, és felmentem msnre. Az a bizonyos Bill, akivel én beszéltem, most nem volt fent. Csengettek.

- Ki az? - Kiabáltam ki.

- Réka. Itthon hagytam a kulcsom, be engednél?

- Persze! - Nyitottam ajtót.

( Ez most kevésbé hosszú, és nem is annyira érdekes, de kiderült, hogy mi sokkolta le Zsófit :P )

2. Baba csőszködés

2009. dec. 26. 19:47 - írta Ayvilo

- Na? Megbeszéltétek az esti programot? - Mentem be a szobába, egy tál chipsel a kezemben.

- Nem, még nem hoztam fel neki a témát. - Fordult hátra a géptől Réka.

- Jaj ne csináld már! Nincsenek itthon a szüleid, és itt vagyok én, szóval tudok vigyázni a húgodra. Én kihasználnám! - Nyaggattam.

- Jó, majd meglátom!

- Dani nem lesz az örökkévalóságig fent msnen. - Mondtam.

- Jó. Ez az én dolgom. - Makacskodott Réka.

- Felőlem. - Vontam meg a vállam.

Réka kiment a fürdőbe. Ez egy remek alkalom arra, hogy beszéljek a nevében Danival. De, nem tehetem. Nem lehetek vele ennyire szemét. Bár... Később még talán meg is köszönné. Vitatkoztam magammal, és végül gyors a gép elé huppantam, és pötyögni kezdtem.

* Am lenne kedved ma talizni? Nincsenek itthon a szüleim, és Zsófi vigyázna Fruzsira. - Írtam.

* Komolyan? Baromira örülnék neki, ha eljönnél. Én is egyedül vagyok itthon. * - Jött a válasz.

- Te meg mi a francokat csinálsz? - Jött be Réka.

- Hupsz! - Jegyeztem meg hangosan. - Bocsi. Most már mindegy.

- Jaj te csaj! Kikészítesz! - Forgatta a szemeit, és mosolygott.

- Olyan úgy sem lesz, hogy nem fogjátok jól érezni magatokat! - Böktem oldalba, és vissza engedtem a gép elé.

Fruzsi felébredt, és Réka automatikusan indult volna, hogy szórakoztassa a virgonc, néha kicsit hiperaktív húgát.

- Ne! - Állítottam meg. - Majd én! - Indultam el Fruzsi felé. - Te meg csak szépen beszéld le az estédet!

- Nyolcra náluk leszek.

- Mi? Addig össze is kéne magad kapnod! - Akadtam ki.

- Nem vagyok így jó?

- Nem. - Vágtam rá, mire komoly, rémült arccal bámult. - Nyugi már! Vicc volt. - Nevettem.

- Tudom, hogy nem vagyok szép, de ez azért övön aluli volt.

- Ha még egyszer azt mered mondani, hogy nem vagy szép, én megverlek! Akkor aztán lesz okod azt mondani, hogy nem vagy szép.

- Oké-oké! Csak ne bánts! - Nevetett.

- Öltözz fel. 

- Igenis parancsnoknő! - Állt fel, és tisztelgett. 

- Te hülye! - Legyintettem. - Ugye megcsinálhatom a hajad, és a sminked? - Kérleltem.

- Smink? Haj? Megfésülködök, szempillaspirál, és kész!

- Oké. Bocs. Kicsit nagy ügyet csinálok ebből az egészből igaz?

- Csak egy kicsit. De legalább foglalkozol velem. - Mosolygott.

- Na készülődj, addig én lefoglalom Fruzsit. - Vettem fel virgonckát.

Réka 10 perc alatt kész lett. Puszit adott a húga homlokára, és sok szerencsét kívánt a baba csőszködéshez, majd elindult.

- Hát velem kell, hogy eltöltsd ezt az estét. - Ültettem az ölembe Fruzsit.

Szerencsére hamar el tudtam altatni a kislányt, és úgy látszott, hogy nyugodt estének nézek elébe. A neten lógtam, és TH-s hírek után kutattam. Végül leragadtam a képeknél. Nekem nagyon bejön Bill új haja, Rékának viszont Tom a kedvence. Mentettem le neki jó pár képet, biztos bosszankodik majd, ha mindenhol csak a TH-s képeket fogja látni, de azért tudom, hogy örülni is fog. Felnéztem msnre, és két új személy felvett. Az egyik a volt pasim, akit azonnal le is tiltottam, a másik egy ismeretlen.

* Szia! - Írtam rá.

* Grüß dich! - Válaszolt.

* Can you speak Hungarian? - Kérdeztem angolul, mivel a Német tudásom kevésbé biztos.

* No. I can speak Deutsch and English. - Kaptam a választ.

Németország németül. Ezen a fogalmazáson kicsit kuncogtam, de már tettem is fel a következő kérdést.

* Who are you?

Amikor megkaptam a választ, azt hittem, hogy menten elájulok. Fruzsi sírása ébresztett fel a kómából. Azonnal felálltam, és kivettem Fruzsit a kiságyból, aki erre abbahagyta a sírást. Az ölembe vettem, és visszaültem a gép elé.

U.I.: Az előző részben Fruzsit három évesnek írtam, valamint azt írtam, hogy Zsófi jól tud németül is, és angolul is. Ebben a részben ez a két dolog megváltozott, de az előzőben is átírtam!

 

 

1. Szürke életem mindennapjai

2009. dec. 26. 15:02 - írta Ayvilo

Ismertető:

Zsófi vagyok. Kaposváron születtem, de már laktam Budapesten is. Most jelenleg Kiszomboron, egy Szegedhez közeli kicsi faluban lakom. Utálok itt élni, de jelenleg nem tudok sok mindent tenni ellene. Már csak két évem van az érettségiig, utána pedig még nem tudom, hogy mihez fogok kezdeni. Szeretnék kiköltözni Németországba, ezért felvettem az édes anyámmal a kapcsolatot, aki már három éve kint él, és aki mellesleg három éves koromban elhagyott, megjegyzem pont a születésnapomon. Ő most ott él, és van egy kislánya, aki kicsivel több, mint egy éves. Ez a sors fintora. Jelenleg apámmal, nevelő anyukámmal, és két bátyámmal élek együtt. Az egyik bátyám 38 a másik 20 éves. A fiatalabbal nem vagyok túl jóba, mivel volt egy pár nézeteltérésünk, de én mostanában inkább ráhagyom a dolgokat, és nem foglalkozok vele. Az idősebbikkel semmi bajom, sőt! Jó, hogy számíthatok rá. Az apámról nem írnék valami sokat. Jelentéktelennek is mondhatnám akár. Nem foglalkozik velünk, de ha valami rosszat csináltunk, azért persze lehordja a fejünket.Mindig azt akarja, hogy neki legyen igaza, és mindig mindenbe beleszól. Nekem már nagyon tele van vele a hócipőm, és nem értem, hogy a nevelőanyám, aki mindig mindenben mellettem áll, és olyan, mintha az édes anyám lenne, hogy tudott hozzámenni. Mostanában rengeteget veszekednek, és anya ( mellesleg így is szólítom)már jó párszor megmondta apámnak, hogy el lehet menni, ha valami nem tetszik, persze apámnak nincs hova mennie, szóval nem megy, meg ki tudja mi lenne velünk, ha apám már nem lesz.  Ha már nagyon kikészülök az itthoni dolgoktól, akkor barátnőmhöz, Rékához menekülök, aki szinte mindig, mindenben mellettem áll. Ha együtt vagyunk, akkor nincs olyan, hogy rosszkedv. Persze van olyan, hogy összeszólalkozunk, de halálosan komoly vitáink nem mondanám, hogy vannak. Általában zenét hallgatunk, és ha már zene, akkor nem maradhat el a Tokio Hotel. Imádjuk őket, bár sokan ezzel pont ellenkezőleg éreznek. Egyébként a zene a mindenem. Nincs olyan nap, hogy ne hallgassam meg a kedvenceimet, és ne énekeljek. Imádok énekelni, bár a hangom nem hinném, hogy elég jó ahhoz, hogy énekes karrierbe kezdjek. Újságíró, és riporter szeretnék lenni, vagy mindenféle képen médiában dolgozó személy. 14 éves koromtól kezdve ráhajtottam az angol, és német tanulására, és már egész profi vagyok, habár még csak alap fokú vizsgám van meg, az is csak angolból. Az az álmom, hogy ki tudjak jutni németbe, és esetleg a munkám kapcsán találkozni tudjak a TH-s fiúkkal, vagy még mielőtt dolgozni kezdenék, el tudjak menni egy koncertjükre. Igyekszem minden alkalmat megragadni, hogy az álmaim valóra válhassanak. Mindezek mellett próbálok békét teremteni a családomban, bár ez nagyon nehéz, és próbálom tartani a lelket anyumban.

☺☺ ☺☺ ☺☺ ☺☺ ☺☺ ☺☺ ☺☺ ☺☺ ☺☺ ☺☺

Most Rékáéknál töltök egy hétvégét, és próbálom kiélvezni minden egyes percét. A szülei nincsenek itthon, és az egy éves húgára, Fruzsira is mi vigyázunk.

- TH megy a viván! - Kiabál ki Réka a konyhába.

- Adj rá hangot! - Kiabálok vissza.

- Oké! - Nevet, és cselekszik. - Énekelj! - Unszol.

- Ne már! - Nyafogok.

- Naaa! - Kérleli.

- So automatisch.Berühren mich.Deine Hände.Spür alles, nur nicht dich.So automatisch.Deine Stimme – elektrisch.Wo bist du, wenn sie spricht?So automatisch.Wie du sagst, ich bin dir wichtig wer programmiert dich? - Kapcsolódtam be az éneklésbe. - Tök jó lenne elmenni egy koncertjükre nem gondolod? - Hagytam abba az éneklést.

- Aha! Majd nyáron!

- Mégis hogyan?

- Azt mondtad, hogy felveszed anyuddal a kapcsolatot, mármint az igazival, vagy nem? - Kérdezte Réka.

- De, de még nem válaszolt az email-emre.

- Nyugi, biztos írni fog.

- Aha. - Folytattam a mosogatást.

- Na megyek, megnézem, hogy Dani fent van-e már msnen. - Indult vissza a szobába.

- Ha fent van, akkor megbeszéled vele az estét? - Nevettem.

- Olyan vagy! - Nevetett ő is.

- Miért? Húgodra vigyázok én. - Ajánlottam.

- Komolyan?

- Persze!

- Oké, majd még meglátjuk! - Zárta le a témát.